Együgyü mese - Harcsa Veronika перевод на немецкий

Együgyü mese

És kérem, a poéta egyszer
Egy lányba szeretett beléje
Mivel szerinte a leánynak
Vulkán-tűz égett a szemébe
Mivel szerinte a szemébe
Május forró viharja égett
S fehér szoknyácskák suttogása
Töltötte bé a messzeséget

És nézte messziről sokáig
Bolyongva eltűnő nyomába
De szólni nem mert a leányhoz
És szólni nem tudott, hiába
Mert a leány előkelő volt
Míg a poéta senki, semmi
Tehát, gondolta a poéta
Tehát gazdaggá kéne lenni

A gazdagsághoz persze pénz kell
A pénzt, azt ingyen osztogatják
Kár, hogy kinek van már, csak annak
Ezt másképp úgy hívják: kamatláb
Kinek még nincs, próbál szerezni
Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya
És abból áll, hogy minden ember
Amit csinálhat, azt csinálja

Amit csinálhat, azt csinálja

A poéta is hazament hát
Kötetnyi verset írt meg ottan
A szerkesztőnek küldte őket
És aztán éhen halt nyugodtan
Később a versek is kijöttek
És lett belőle szörnyű lárma
Expresszionizmust emlegettek
Új iskoláról szólt a fáma

Továbbá jött egy ifjú stréber
Ki abszolvált poétikából
Ez könyvet írt felőle gyorsan
Amelyben mindenről beszámol
A könyvben az volt, hogy a versek
Egészen újak felfogásban
De tűz, erő van bennök annyi
Amennyit nem találni másban

Oh, nem, nem, nem
Nem találni másban

Továbbá ő reájött arra
Hogy panteista volt a költő
Az nagy dolog, a panteizmus
Csudálja három emberöltő
Végül tehát kimondja bátran
Új korszakkal állunk mi szembe
És mindenfélét még, a többi
Valóban nem jut már eszembe

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
A szemébe' vulkán

A könyv nagyon szép volt
A tisztes professzorok mind hasra estek
Az Akadémia találta
A pályadíjra érdemesnek
Ezért oszt' tanszéket kapott az ifjú
Az univerzitáson
Ott tízezer forint a gázsi
Lakbér külön van, kérem alásson

Mikor már rendbejött egészen és
Minden dolgok megfeleltek
Megtudta lakcímét a lánynak
Kit a poéta énekelt meg
A leány elég jó színben volt még
A versekkel meg egybevágott
Kis képzelettel bárki még
Úgy foghatta föl, mint egy virágot

Házasságuk elég boldog volt
Aminthogy meg is érdemelték
Két gyermek származott belőle
Ezeket szépen fölnevelték
Az egyik mérnök a vasútnál
Már főnök is lehetne félig
A másik az irodalomban
Árul el hajlamot, beszélik

Azt beszélik
Egy újság némi átírással
Már két verset közölt le tőle
Az apja taníttatni fogja
Talán valami lesz belőle

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget) talán valami lesz belőle
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz) abszorvált poetikából

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz) az meg ír hát nyugodtan
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget) oh, a versek
(A szemébe' vulkán tűz) egészen újak felfogásban

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget) tűz, erő van bennük
(A szemébe' vulkán tűz) tűz, erő van bennük
(Vulkán tűz éget) tűz, erő van annyi
(A szemébe' vulkán tűz) amennyit nem találni máshol

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)oh, nem találni másban
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz) nem, nem, nem találni másban (vulkán)

Einfältiges Märchen

Und, bitte, der Poet hat einmal
Ein Mädchen geliebt, sich in sie verliebt
Weil seiner Meinung nach in den Augen des Mädchens
Vulkanfeuer brannte
Weil seiner Meinung nach in ihren Augen
Ein heißer Maisturm brannte
Und das Flüstern weißer Röckchen
Die Ferne erfüllte

Und er schaute ihr lange aus der Ferne nach
Wandelte auf ihren verschwindenden Spuren
Aber er wagte nicht, das Mädchen anzusprechen
Und er konnte nicht sprechen, vergeblich
Denn das Mädchen war vornehm
Während der Poet ein Niemand war, ein Nichts
Also, dachte der Poet
Also müsste man reich werden

Zum Reichtum braucht man natürlich Geld
Geld wird umsonst verteilt
Schade, dass nur der es bekommt, der schon welches hat
Das nennt man anders auch: Zinssatz
Wer noch keins hat, versucht, welches zu bekommen
Das nennt man: Karriere, Karriere
Und sie besteht daraus, dass jeder Mensch
Das tut, was er tun kann

Das tut, was er tun kann

Der Poet ging also nach Hause
Schrieb dort einen Band voller Gedichte
Schickte sie dem Redakteur
Und starb dann ruhig an Hunger
Später wurden die Gedichte auch veröffentlicht
Und es gab einen riesigen Lärm darum
Man sprach von Expressionismus
Es war die Rede von einer neuen Schule

Dann kam ein junger Streber
Der in Poetik promoviert hatte
Er schrieb schnell ein Buch darüber
In dem er über alles berichtet
In dem Buch stand, dass die Gedichte
In einer ganz neuen Auffassung geschrieben sind
Aber so viel Feuer und Kraft in sich tragen
Wie man sie sonst nirgendwo findet

Oh, nein, nein, nein
Findet man sonst nirgendwo

Weiterhin kam er darauf
Dass der Dichter Pantheist war
Das ist eine große Sache, der Pantheismus
Wird von drei Generationen bestaunt
Schließlich sagt er mutig
Wir stehen vor einer neuen Epoche
Und alles Mögliche, der Rest
Fällt mir wirklich nicht mehr ein

(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt)
In seinen Augen Vulkan

Das Buch war sehr schön
Die ehrwürdigen Professoren waren alle begeistert
Die Akademie fand es
Des Preises würdig
Deshalb bekam der junge Mann einen Lehrstuhl
An der Universität
Dort beträgt das Gehalt zehntausend Forint
Wohnung extra, versteht sich

Als er sich ganz eingelebt hatte und
Alles in Ordnung war
Erfuhr er die Adresse des Mädchens
Das der Poet besungen hatte
Das Mädchen war noch recht gut in Form
Passte zu den Gedichten
Mit etwas Fantasie konnte man sie
Sich als eine Blume vorstellen

Ihre Ehe war recht glücklich
Was sie auch verdienten
Zwei Kinder entsprangen ihr
Diese wurden schön erzogen
Der eine ist Ingenieur bei der Eisenbahn
Könnte schon fast Chef sein
Der andere zeigt in der Literatur
Eine gewisse Begabung, sagt man

Sagt man
Eine Zeitung hat mit einigen Änderungen
Schon zwei Gedichte von ihm veröffentlicht
Sein Vater wird ihn studieren lassen
Vielleicht wird etwas aus ihm

(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt) vielleicht wird etwas aus ihm
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer) in Poetik promoviert

(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer) der schreibt also in Ruhe
(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt) Oh, die Gedichte
(In seinen Augen Vulkanfeuer) in einer ganz neuen Auffassung

(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer)
(Vulkanfeuer brennt) Feuer, Kraft ist in ihnen
(In seinen Augen Vulkanfeuer) Feuer, Kraft ist in ihnen
(Vulkanfeuer brennt) so viel Feuer und Kraft
(In seinen Augen Vulkanfeuer) wie man sie sonst nirgends findet

(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer) Oh, findet man sonst nirgends
(Vulkanfeuer brennt)
(In seinen Augen Vulkanfeuer) Nein, nein, findet man sonst nirgends (Vulkan)