csak az kiabál aki fél - HIPERKARMA перевод на немецкий

csak az kiabál aki fél

Inkább a versed költsd és ne a rosszhíredet
A városban egyedül én vagyok veled
És nézlek, ahogyan a sárban mászol
És látom, neked is csak a fagolyók nőnek a szemeid helyén
S te se veszel észre mást
Csak ami eléd táncol és ordít

De csak az kiabál, aki fél
Te magadon nevess, csendesebb legyél!
Az kiabál, aki fél
Játszom veled, de az én nevem nem ér
Lődd ki magad, figyeld a csendet, hallgass!
Figyelj!

Mellébeszél, aki mindent akar
Az a kis élet, amit te szépnek hiszel
Nekem annyit se ér, mint a vécépapír
Kit érdekelne, ha kitörne valami háború
A magam részérõl inkább a seggem félteném
Hiszen a lelkem köszöni szépen, jól van

Valami mély dolog fenekén
Írja a versét, az elsőt
Hogy a fejébe' szólnak a hangok
Meg a teste, ami olyan, hogy egyből rímel rá a lelke
És helyetted ordít, hogy ne kiabálj!

Mert csak az kiabál, aki fél
Te magadon nevess, csendesebb legyél!
Az kiabál, aki fél
Játszom veled, de az én nevem nem ér
Lődd ki magad, figyeld a csendet, hallgass!
És írjad a versed!
De csak addig írjad, amíg azt nem mondják
Nem rossz (tényleg nem rossz)
De ezt már írtad (az kiabál, aki fél)

Tudod, az egyetlen út, ami valahova vezet
Ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok
Voltak idő,k mikor azt éreztem
Hogy ez az út lesz a vesztem, és a végén belebukok
Egyedül a téren álmodik a nyomor
Pénzem az nincsen, és a város is üres
És mégis ezerszer színesebb, mint a képeken
Én élvezem

Nur wer Angst hat, schreit

Verdichte lieber deine Verse und nicht deine schlechten Nachrichten
In der Stadt bin ich der Einzige, der zu dir hält
Und ich sehe dich, wie du im Schlamm kriechst
Und ich sehe, auch dir wachsen nur Eisperlen anstelle von Augen
Und auch du nimmst nichts anderes wahr
Nur das, was vor dir tanzt und schreit

Aber nur wer Angst hat, schreit
Lache über dich selbst, sei leiser!
Wer Angst hat, schreit
Ich spiele mit dir, aber mein Name zählt nicht
Schieß dich ab, beobachte die Stille, hör zu!
Pass auf!

Wer alles will, redet um den heißen Brei herum
Das kleine Leben, das du für schön hältst
Ist mir nicht mehr wert als Toilettenpapier
Wen würde es interessieren, wenn irgendein Krieg ausbrechen würde
Ich für meinen Teil würde eher meinen Hintern fürchten
Denn meine Seele, danke der Nachfrage, ist wohlauf

Am Grunde einer tiefen Sache
Schreibt sie ihr Gedicht, das erste
Dass in ihrem Kopf die Stimmen sprechen
Und ihr Körper, der so ist, dass ihre Seele sich sofort darauf reimt
Und an deiner Stelle schreit, dass du nicht schreien sollst!

Denn nur wer Angst hat, schreit
Lache über dich selbst, sei leiser!
Wer Angst hat, schreit
Ich spiele mit dir, aber mein Name zählt nicht
Schieß dich ab, beobachte die Stille, hör zu!
Und schreibe dein Gedicht!
Aber schreibe es nur so lange, bis sie sagen
Nicht schlecht (wirklich nicht schlecht)
Aber das hast du schon geschrieben (wer Angst hat, schreit)

Weißt du, der einzige Weg, der irgendwohin führt
Ist dieser lange rote, auf dem ich gerade gehe
Es gab Zeiten, da fühlte ich
Dass dieser Weg mein Verderben sein wird, und ich am Ende scheitern werde
Allein auf dem Platz träumt das Elend
Geld habe ich keins, und die Stadt ist auch leer
Und doch ist sie tausendmal bunter als auf den Bildern
Ich genieße es