Elmondanám - HIPERKARMA перевод на английский

Elmondanám

Mindenki lő mostanra már
Régóta láthatatlanul élek
Változni kész rajtam kívül
Mindenki más, akit csak az évek
Fújnak felém mindenfelől
Két kézzel integetnek a tájnak
Jóságos ég, elmondanám
Ez voltam én, mindegy mi vár is, elmondanám

Köddel benőtt látóhatár
Sorsukra hagyva vesztek az álmok
Sorsot cserél sok jó barát
Jobbára védhetetlenül állok
Sortűz pereg, dobszó, ha szól
Végszóra járja mind el a táncát
Jobbára jó vesszőfutás
Te jóságos ég, ez voltam én, csak elmondanám

Közeledik el az életem velem épp
Pedig mennyire máshol járt nemrég
Igaz az is, amíg elviseltem a fényt
Az is, az is csak égetett, ahol ért
Hazabuszozik a városomba a nyár
Velem már a múlt időkben jár

Megszűnik itt mindenki más
Egyből, ha elhagyod a világot
Emlékek, ők visznek tovább
Ezt jobb lesz, ha mihamarabb be is látod
Megszokható, csak épphogy nehéz
De mégis, ha megfeszülök sem értem
Jóságos ég, ma gondolj le rám
Ha többet remélsz is, ez voltam én, csak elmondanám

Közeledik el az életem velem épp
Pedig mennyire máshol járt nemrég
Igaz az is, amíg elviseltem a fényt
Az is, az is csak égetett, ahol ért
Hazabuszozik a városomba a nyár
Velem már a múlt időkben jár

Széltében nőtt, szélfútta rét
A házak körül lovaskocsik állnak
Sírig cipelt ásók, kapák
Két kézzel integetnek a tájnak
Várnak, hogy élj úgy, mintha más
Nem volna nélküled a mesédnek
Jótánnyi jót, csak ennyit kívánj
Ha bármit cipelsz is, gondolj felém, mer' elmondanám

Hazabuszozik az életem velem épp
Pedig mennyire távol járt nemrég
Lefogadom, amíg elviselted a fényt
Ugye, ugyanúgy égetett, ahol ért?
Közeledik el a városomba a nyár
Velem már a múlt időkben jár

Közeledik el az életem velem épp
Pedig mennyire máshol járt nemrég
Igaz az is, amíg elviseltem a fényt
Az is, az is csak égetett, ahol ért
Hazabuszozik a városomba a nyár
Velem megint a múlt időkben jár

Közeledik el a nap, mikor hazaérsz
Belépsz, megin' a régi szobádban állsz
Belebuszozik az álmaidba a táj
Tudom, nem is kell mondanod, hova jár
Minek örül ez az élettelen ég?
Nekem csak olyan szegről-végről kék

Sebtében írt történetét
Asztalfiókba zárja a részeg
Később, ha kész a szekrénybe dől
Az ajtót bezárja magára végleg
Képes szegény a fél életét
Is álltában átaludni, ha kéred
Se nem lesz ma több változtatás
Csak a végén egy szó, a szó pont a lényeg
Mégis mi más?

I'd Tell You

Everyone's shooting now, it seems
I've been living invisibly for so long
Ready to change, except for me
Everyone else, blown my way by the years
From every direction they come at me
Waving goodbye to the landscape with both hands
Good heavens, I'd tell you
This was me, no matter what awaits, I'd tell you

Fog-bound horizon, all I see
Dreams abandoned to their fate
So many good friends trade their destiny
I stand mostly defenseless, you see
Gunfire crackles, drums beat their sound
Everyone dances their final dance around
Mostly a good run for my life it's been
Oh, good heavens, this was me, I'd just tell you, my queen

My life's catching up with me, right here, right now
Though it was somewhere else not so long ago
It's true, as long as I could bear the light
It also, it only burned where it touched, so bright
Summer's riding the bus back to my town
It's already dwelling in the past with me, wearing a frown

Everyone else just disappears
Instantly, when you leave this world, my dear
Memories, they're the ones that carry on
You better realize this sooner rather than later, it's gone
You can get used to it, it's just hard, you see
But still, even if I strain, I can't comprehend, not me
Good heavens, think of me today, I pray
Even if you hope for more, this was me, I'd just say

My life's catching up with me, right here, right now
Though it was somewhere else not so long ago
It's true, as long as I could bear the light
It also, it only burned where it touched, so bright
Summer's riding the bus back to my town
It's already dwelling in the past with me, wearing a frown

A wide-grown, windswept meadow, vast and free
Horse-drawn carriages stand around the houses, you see
Shovels and hoes, carried to the grave
Waving goodbye to the landscape, brave
Waiting for you to live as if another way
Wouldn't exist without you in your story's sway
So much good, just wish for this, my dove
If you carry anything, think of me, for I'd speak of love

My life's riding the bus back with me, it's true
Though it was so far away not long ago, I knew
I bet, as long as you endured the light's embrace
Didn't it burn you too, in the same place?
Summer's approaching my town, drawing near
It's already dwelling in the past with me, my dear

My life's catching up with me, right here, right now
Though it was somewhere else not so long ago
It's true, as long as I could bear the light
It also, it only burned where it touched, so bright
Summer's riding the bus back to my town
It's dwelling in the past with me again, wearing a frown

The day you come home is drawing near
You walk in, standing in your old room, my dear
The landscape rides the bus into your dreams
I know, you don't have to tell me where it seems
What is this lifeless sky so happy about?
To me, it's only vaguely blue, no doubt

A hastily written story, brief and bold
Locked in a desk drawer by the drunk, so cold
Later, when he's ready, he falls into the wardrobe's keep
Locks the door on himself, forever asleep
The poor man's capable of sleeping half his life away
Standing up, if you ask him, come what may
There'll be no more changes today, that's for sure
Just one word at the end, the word's the core
What else is there, anymore?