Текст и перевод песни Hobo - Kétkedő, Magyar Lelkem

Kétkedő, Magyar Lelkem

Én seregem és én népem,
Szeretlek én mindenképpen.

Hogyha szaladsz űzőn s űzten,
Megrajonglak buta tűzben.

Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
A Sors bús uszitottjának.

Fáj, hogy az én éles torkom
Ma hurokkal, bénán hordom.

Disznók állnak most elébem
Röfögően és negéden.

S orditó és intő vágyam
Belepusztul a muszájban.

Szeretnék sereget szedni,
Sok-sok mindent visszavenni.

Bár csalódna holtát-lelten
Én kétkedő, magyar lelkem.

Mon âme hongroise, pleine de doutes

Je suis ton armée et ton peuple,
Je t'aime de toutes mes forces.

Si tu cours, poursuivant et poursuivi,
Je t'admire dans le feu de la folie.

J'ai mal de te voir ainsi, j'ai mal de te voir
Au bord de l'abîme du destin.

J'ai mal que ma gorge tranchante
Porte aujourd'hui un lacet, paralysée.

Des cochons se tiennent devant moi
Grognant et méprisant.

Et mon désir, criant et avertissant
Se consume dans la nécessité.

Je voudrais rassembler une armée,
Reprendre beaucoup de choses.

Même si je devais être déçu à jamais
Mon âme hongroise, pleine de doutes.