Текст и перевод песни Horváth Tamás - Kék Végtelen

Kék Végtelen

Helló Nyár, mit mondasz?
Maradj még, itt nem zavarsz!
Türkizkék, hófehér,
Oceán hűvös szél.
Morajlik a tenger,
Messze van még a November.
Pálmafának árnyéka,
Szívem húz oda vissza!

Kicsilány, kicsilány
Gyere gyere még!
Vár minket a Kék Végtelen!
Tudom, hogy te is itt szeretnél lenni,
Veled teljes az életem!
Táncolj a víz tükrében látni fogom,
Ahogy tombolsz egy éjen át!
Örök emlék a szívembe zárom,
S őrzöm egy életen át!

Helló Tél, mit mondasz?
Mehetnél, de te itt maradsz.
Jégcsap, fagy, tükörjég,
Havas táj, sötét ég.
Messze onnan, egy lány virul.
Szíve lüktet, nem csitul.
Tombol a vére, nem bírja már.
Jöjj kérlek vissza Nyár!

L'infini bleu

Salut Été, que dis-tu ?
Reste encore, tu ne me déranges pas ici !
Bleu turquoise, blanc comme neige,
Le vent frais de l’océan.
La mer gronde,
Novembre est encore loin.
L’ombre d’un palmier,
Mon cœur me tire d’avant en arrière !

Petite fille, petite fille
Viens, viens encore !
L’infini bleu nous attend !
Je sais que tu voudrais être ici aussi,
Avec toi, ma vie est complète !
Je te verrai danser sur le miroir de l’eau,
Comme tu fais rage toute la nuit !
Je garderai à jamais ce souvenir dans mon cœur,
Et je le chérirai toute ma vie !

Salut Hiver, que dis-tu ?
Tu pourrais partir, mais tu restes ici.
Glace, gel, glace miroir,
Paysage enneigé, ciel sombre.
Une fille fleurit au loin.
Son cœur bat, il ne se calme pas.
Son sang gronde, elle n’en peut plus.
Reviens s’il te plaît, Été !