Текст и перевод песни Hősök - Utolsó Vasárnap

Utolsó Vasárnap

Joeker:
Kihült elmémben didereg az emlék
Mit szivesen a jelen mezébe öltöztetnék
Hinné az ember hogy a terv mi gerincét adta az
életnek
Egy pillanat alatt rommá porlik úgy hogy nem is értette
Mégis kísérgette álmait kísérgetve
Fohászkodik a szem a látóidegeket éretve
Az eget kérlelve ne bújtassa a napot
Ha élvezze az utolsó vasárnapot

Eckü:
Búcsúzni a legnehezebb persze megteheted
Azt is hogy kihagyod nem csal a szimatom
Ha őszintén nézünk egymásra a világ megváltva
Minden előítéletedet most tedd hátra
Az marad meg ami szép volt örök emlékek
A büszkeséget hagyd ha érzelmeid lennének
Még időt kérek feléd lopózom
Mosolyognék mint az iskolai fotókon
Te én meg mi az egész úgy ahogy
Az életed nem azért kaptad hogy búslakodj
Ahány ház annyi sors magyar közösség
Átragad a másikra mint a közömbösség
Zavart kelt érkezik de nem jókor
Ha gyorsnak ítéli visszavesz a tempóból
Abból a szempontból
De véghez fogja vinni mindazt amit elgondolt
Mondja még főleg ha szeretnétek
Hogy üres szavak helyett legyenek eredmények
Mérföldek években sikerekben könnyekben
Sorakoztak mint oldalak a könyvekben
Rólam hisz kiről szólna másról
Erősebb lettem Tőletek az összes bíztatástól
Találkozunk még mert folytatja
Az utolsó vasárnapot ma elcseréli szombatra

Mentha:
Ég az a hely ami a bölcsőmet ringatta
A hosszú éle titka az hogy elég ritka
Azt mondják egészségesen élni tartósabb
De manapság a halál egyre kapósabb
Ősz van a szél az arcomat karistolja
Künnyedén süllyed el a papírcsónak
Már vetkőznek a fák olyan közel a tél
Szeretni valakit valamiért
Minden egyesül egy fegyver elsül
Húzz fel egy kesztyűt és szembesülj
Mint a ringben veled szemben az ellenfél
Benned él a jó a rossz a két ellentét
Ha nincs melletted a család
Az élet tud ám úgy csípni mint a csalán
De nem tudhatod hogy a jövő mint hozhat
Mert ma még szombat de mi lesz veled holnap

Brash:
Egy félbetépett noteszlap és egy halott rózsacsokor
A szoba közepén lebeg felém egy fegyvert szegez
Egy félbehagyott gondolat egy odébbtolt kérdés
Csak kitalálni tudom pislákol közben egy fény
Talán ott a titok kulcsa egy megszáradt vérfolt
Miben rejlik sok hazugság ami persze szép volt
Nekem de te tudod végig hogy ez csak álca
Már nem látnálak rég majd egyszer elmúlik hátha
Tovább szakad az út még egy kereszteződés
Egy kérdőjellel több halványabb köd de sötétebb nappal
Mellbe szúrsz egy mattal egy sosem látott arcal
Vígasztalni próbálsz egy szebb szombattal
De a fegyver még mindig felém a csokor nevet tovább
Mert ha nekem szar neked jó tipikus ember morál
Az asztalnál derengek üresség a lapon
Ha hétfőm nem is de legyen egy utolsó vasárnapom

Last Sunday

Joeker:
My chilled mind shivers with a memory
That I would willingly dress in the field of the present
One would think that the plan was the backbone of
life
In a moment it crumbles to ruins without even understanding
Yet it still accompanied his dreams, accompanying them
The eye beseeches the optic nerves to mature
Pleading with the heavens not to hide the sun
If he enjoys the last Sunday

Eckü:
To say goodbye is the hardest, of course you can do it
That you skip it does not deceive my instinct
If we look at each other honestly, the world is redeemed
Put aside all your prejudices now
What is left is beautiful eternal memories
Leave the pride if you have feelings
I still ask for time, I will come to you
I would smile like on school photos
You, me and us, the whole thing the way it is
You are not given life to grieve
As many houses as many destinies, Hungarian community
It spreads to others like indifference
Confused, it comes but not at the right time
If it judges as fast, it takes back the tempo
From that point of view
But it will carry out everything it has conceived
Says especially if you want
That instead of empty words there would be results
Miles in years, in successes, tears
Lined up like pages in books
About me, because who else would it be about
I became stronger from you, from all the encouragement
We will meet again because it continues
Today the last Sunday will be changed to Saturday

Mentha:
The place where my cradle is rocking is burning
The secret of a long life is that it is very rare
They say living healthy is more sustainable
But today death is more and more popular
It's autumn, the wind scratches my face
The paper boat sinks easily
The trees are already undressing, winter is so near
Loving someone for something
Everything merges, a weapon triggers
Put on a glove and face it
Like the opponent in the ring against you
The good, the bad, the two opposites live in you
If your family is not with you
Life can sting like a nettle
But you can't know what the future might bring
Because today is Saturday but what will happen to you tomorrow

Brash:
A half-torn notebook page and a dead bouquet of roses
In the middle of the room, it floats towards me, pointing a gun
A half-abandoned thought, a question pushed aside
I can only figure it out, a light flickers in the meantime
Perhaps there, the key to the secret, a dried bloodstain
In which there is much lie that was of course beautiful
But you know all along that it's just a cover
I wouldn't see you again for a long time, maybe one day it will pass
The road continues to break, another crossing
With one more question mark, lighter fog but darker day
You stab me in the chest with a checkmate, with a face I've never seen
You try to comfort me with a brighter Saturday
But the gun is still pointed at me, the bouquet laughs on
Because if it's bad for me, it's good for you, typical human morality
I am dawning at the table, emptiness on the page
If not Monday, but let there be one last Sunday