Текст и перевод песни Ismerős Arcok - Kesergő

Kesergő

Nem köszönök, nem búcsúzom,
Merre tartok, rég nem tudom.

Nem találom csillagomat,
Aki mutatná az utat.

Nincs már testvér, nincs már barát,
Szél sodorja lábam nyomát.

Hegy gerincén, sziklatetőn
Visszanézni sincs már erőm.

Nincs tegnapom, nincs holnapom,
Ami szent volt, megtagadom.

Megbolondult ez a világ,
Elhervadok, mint a virág.

Süket füllel szóra várok,
Vak szememmel napfényt látok.

Bánat vidék, merre jártam,
Köd előttem, por utánam.

Le Désespéré

Je ne salue pas, je ne fais pas mes adieux,
Où je vais, je ne le sais plus depuis longtemps.

Je ne trouve pas mon étoile,
Celle qui me montrerait le chemin.

Il n'y a plus de frère, plus d'ami,
Le vent balaie mes traces.

Sur la crête de la montagne, au sommet du rocher,
Je n'ai plus la force de regarder en arrière.

Je n'ai pas de passé, je n'ai pas d'avenir,
Ce qui était sacré, je le renie.

Ce monde est devenu fou,
Je me fane comme une fleur.

J'attends un mot, l'oreille sourde,
De mes yeux aveugles, je vois la lumière du soleil.

Pays de chagrin, où j'ai erré,
Brouillard devant moi, poussière derrière moi.