Текст и перевод песни Ismerős Arcok - Magyarok

Magyarok

Mikor a vadállat az áldozatára ront,
Mikor a bakancsok alatt recsegve törik a csont,
Mikor az őrület a tetőfokára hág,
Mikor a fájdalom a lelkem mélyében rág.

Mikor a gyűlölet azt üvölti, hogy fél,
Mikor a szörnyeteg annak is örül, hogy él,
Mikor az értelem már tényleg semmit nem ér,
Mikor a tisztesség tizenkilencre lapot kér.

Mikor a gyalázat ünnepli önmagát,
Mikor az alázat kéri a legjavát,
Mikor az önérzet hallgat akár a sír,
Én nem csodálom, hogy a magyar ember örömében is sír.

Értettem s féltettem mindent, ami van,
De néztem és éreztem, vagyunk még annyian,
Akik azt látják s gondolják úgy, ahogy én,
Ha sorba kell állnunk, hát álljunk az elején.

Ungarn

Wenn das wilde Tier sich auf seine Beute stürzt,
Wenn unter den Stiefeln die Knochen krachend brechen,
Wenn der Wahnsinn seinen Höhepunkt erreicht,
Wenn der Schmerz tief in meiner Seele nagt.

Wenn der Hass brüllt, dass er Angst hat,
Wenn das Monster sich sogar darüber freut, dass es lebt,
Wenn der Verstand wirklich nichts mehr zählt,
Wenn die Ehrlichkeit bei neunzehn noch eine Karte verlangt.

Wenn die Schande sich selbst feiert,
Wenn die Demut das Beste verlangt,
Wenn das Ehrgefühl schweigt wie das Grab,
Wundert es mich nicht, dass der Ungar sogar in seiner Freude weint.

Ich verstand und beschützte alles, was existiert, meine Liebste,
Aber ich sah und fühlte, wir sind noch so viele,
Die es so sehen und denken wie ich,
Wenn wir uns anstellen müssen, dann lasst uns ganz vorne stehen, meine Liebste.