Текст и перевод песни Ismerős Arcok - Magyarok

Magyarok

Mikor a vadállat az áldozatára ront,
Mikor a bakancsok alatt recsegve törik a csont,
Mikor az őrület a tetőfokára hág,
Mikor a fájdalom a lelkem mélyében rág.

Mikor a gyűlölet azt üvölti, hogy fél,
Mikor a szörnyeteg annak is örül, hogy él,
Mikor az értelem már tényleg semmit nem ér,
Mikor a tisztesség tizenkilencre lapot kér.

Mikor a gyalázat ünnepli önmagát,
Mikor az alázat kéri a legjavát,
Mikor az önérzet hallgat akár a sír,
Én nem csodálom, hogy a magyar ember örömében is sír.

Értettem s féltettem mindent, ami van,
De néztem és éreztem, vagyunk még annyian,
Akik azt látják s gondolják úgy, ahogy én,
Ha sorba kell állnunk, hát álljunk az elején.

Hungarians

When the beast lunges at its prey, my love,
When bones crack and crunch beneath the boots above,
When madness climbs and reaches fever pitch so high,
When deep within my soul, the pangs of sorrow lie.

When hatred screams in fear, its voice a tortured cry,
When the monster revels just to be alive, oh my,
When reason loses all its worth, and sense takes flight,
When decency folds its hand, surrendering to night.

When shame celebrates itself, a twisted, dark parade,
When humility begs for scraps, a soul betrayed and frayed,
When pride is silent as the grave, no whisper can be heard,
I don't find it strange, my dear, a Hungarian cries even when he's stirred with joy and cheered.

I understood and cherished everything we had, you see,
But I looked and felt, my love, there are still enough of us, just you and me,
Who see and think the way I do, and hold the truth so dear,
If we must stand in line, my love, then let us stand right here.