Текст и перевод песни KFT - János Vitéz

János Vitéz

János vitéz lépked az utcán,
Egyedül van, mégse fél,
Keserű-szép csatákról
Mesél a háta mögött a szél.

A sárkány szívébe döfte
éles fegyverét,
De érezte, hogy nem ölte még meg,
ó, a fenevad szellemét.

Az újságok mind megírták
A győzelmi híreket,
János vitéz mégis tudta,
Hogy ő most még nem ülhet ünnepet.

Hisz fekete vértől mocskos
A visszaszerzett drágaság,
S férgektől nyüzsög a város,
A sötétség nem adta meg magát.

János vitéz buszra száll,
Szemében éberség,
A végső halálos harc
Az úton valahol várja még.

Felnéz a Citadellára,
Sötét az utca és a tér,
De a homály lassan eloszlik,
Ahova lép, ahová csak elér.

János Vitéz

I, János Vitéz, walk the streets,
Alone, but fearless still,
The wind whispers tales of battles bitter-sweet,
Behind my back.

I plunged my sharp weapon
Into the dragon's heart,
But felt its spirit still alive,
Oh, the beast's soul.

Newspapers declared
The news of my victory,
Yet I, János Vitéz, knew
My celebration must wait.

For the recovered treasure
Is stained with black blood,
And the city teems with worms,
The darkness hasn't yielded yet.

János Vitéz boards the bus,
Vigilance in his eyes,
The final, deadly fight
Awaits me somewhere on this road.

I gaze up at the Citadel,
The street and square are dark,
But the shadows slowly dissipate
Where I step, wherever I reach.