Текст и перевод песни KFT - János Vitéz

János Vitéz

János vitéz lépked az utcán,
Egyedül van, mégse fél,
Keserű-szép csatákról
Mesél a háta mögött a szél.

A sárkány szívébe döfte
éles fegyverét,
De érezte, hogy nem ölte még meg,
ó, a fenevad szellemét.

Az újságok mind megírták
A győzelmi híreket,
János vitéz mégis tudta,
Hogy ő most még nem ülhet ünnepet.

Hisz fekete vértől mocskos
A visszaszerzett drágaság,
S férgektől nyüzsög a város,
A sötétség nem adta meg magát.

János vitéz buszra száll,
Szemében éberség,
A végső halálos harc
Az úton valahol várja még.

Felnéz a Citadellára,
Sötét az utca és a tér,
De a homály lassan eloszlik,
Ahova lép, ahová csak elér.

Витязь Янош

Витязь Янош шагает по улице,
Он один, но не боится,
О горько-прекрасных битвах
Повествует ветер за его спиной.

В сердце дракона вонзил он
Своё острое оружие,
Но чувствовал, что не убил ещё,
О, дух чудовища.

Все газеты писали
Победные вести,
Но витязь Янош знал,
Что праздновать ему ещё рано.

Ведь чёрной кровью запачкана
Отвоёванная драгоценность,
И кишит червями город,
Тьма не сдалась.

Витязь Янош садится в автобус,
В глазах его бдительность,
Последний смертельный бой
Где-то на пути ещё ждёт его.

Он смотрит на Цитадель,
Темны улица и площадь,
Но мрак медленно рассеивается,
Куда ступает он, куда ни придёт.