Текст и перевод песни Kowalsky Meg A Vega - Otthon, Édes Otthon

Otthon, Édes Otthon

Bár nem tudom, még merre van?
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha
Lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, és a tiszta szó.

Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.

Bár nem tudom, még merre van?
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
Szólok én is – bár azt mondják,
Hogy nem kell kulcs,
Mert mindig nyitva van.

Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
Azt, hogy öröm vagy valakinek,
Hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.

Bár nem tudom, még merre van
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólók én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
Szólok én is – bár azt mondják,
Hogy nem kell kulcs,
Mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
Szólok én is ha látom majd,
Ott azt mondják,
Hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
Szólok én is – bár azt mondják,
Hogy nem kell kulcs,
Mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom, még merre van
Ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
(...)

Maison, douce maison

Même si je ne sais pas où elle se trouve encore ?
Là-bas, chaque pas est sans laisser de trace,
et chaque aube est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi quand je la verrai,
Là-bas, on dit,
Qu'il y a toujours la paix.

Si tu en as assez de toi-même parfois
Le tourbillon te tire vers le bas, je sais que les blagues sont rares
Mais ce n'est pas toujours le beau, le chemin des sages,
Car le chemin vers le paradis est toujours cahoteux.
Ne le prends pas à cœur, à qui ça sert ?
Ce n'est pas pour les gens intelligents.
Car le plus beau, c'est le cœur ouvert et la parole pure.

Tout ne se passe pas toujours de lui-même,
Il faut le vouloir, sans ça, il n'y a rien.
Je suis heureux que tu sois là, et ce sera toujours comme ça.
Je t'attendrai même si tu commences tard.
Car il y a un endroit, la maison, douce maison,
Car ensemble, nous traverserons ce point,
Où il n'y a plus aucun problème, mais toujours du bien.

Même si je ne sais pas où elle se trouve encore ?
Là-bas, chaque pas est sans laisser de trace,
et chaque aube est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi quand je la verrai,
Là-bas, on dit,
Qu'il y a toujours la paix.

Parfois, je vois où elle est.
Là-bas, chaque chanson a une couleur,
Et chaque son est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi - même si on dit,
Qu'il n'y a pas besoin de clé,
Car elle est toujours ouverte.

Tu vois bien ce qui rend un matin beau,
Chaque brin d'herbe célèbre, et ne l'oublie jamais,
Que tu es une joie pour quelqu'un,
Car tu n'es jamais toi-même, car c'est tellement grand...(?)
Alors la douce maison s'ouvre,
Nous rirons de tous les soucis.
Car le plus beau, c'est le cœur pur, car c'est le seul qui est bon.

Même si je ne sais pas où elle se trouve encore
Là-bas, chaque pas est sans laisser de trace,
et chaque aube est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi quand je la verrai,
Là-bas, on dit,
Qu'il y a toujours la paix.

Parfois, je vois où elle est.
Là-bas, chaque chanson a une couleur,
Et chaque son est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi - même si on dit,
Qu'il n'y a pas besoin de clé,
Car elle est toujours ouverte.

Même si je ne sais pas où elle se trouve encore
Là-bas, chaque pas est sans laisser de trace,
et chaque aube est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi quand je la verrai,
Là-bas, on dit,
Qu'il y a toujours la paix.

Parfois, je vois où elle est.
Là-bas, chaque chanson a une couleur,
Et chaque son est couleur d'or.

Dis-le moi,
Je te le dirai aussi - même si on dit,
Qu'il n'y a pas besoin de clé,
Car elle est toujours ouverte.

Même si je ne sais pas où elle se trouve encore
Là-bas, chaque pas est sans laisser de trace,
et chaque aube est couleur d'or.
(...)