Szerencsejátékosok - Kowalsky Meg A Vega перевод на немецкий

Szerencsejátékosok

Nem nyílnak a szárnyak, és nem ragyognak a glóriák
Az angyalok máshol laknak, de minek mondjam, Te úgyis mindent látsz
Most is ugyanaz vagyok, nincs csel, ezek nyílt lapok
Nyitott könyv az egész életem, bár csalni is jól tudok
Szívemben az otthonom és csak keverem a paklit a színpadon
Mint egy rulettkerék, ami meg nem áll és csak forog az asztalon

Hideg szív, ahol hideg az ész
Hideg az ér, hidegvérrel, de szeretlek és
Néha csak azt nem vesszük észre,
Hogy egyedül vagyunk
Szerelmi bűntény ez, és van elég tanunk
Hogy a tettes vagyok és nem az áldozat
Megfojtasz engem, Te meg otthagyod a fogad
Mert ez a társadalom mindenkit úgy becsapott
Erre nevelt, hát ilyen is vagyok
Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom
És hogy hogyan élem meg a perceket
Az dönti el majd a holnapom
Ez a város a végzetem: Budapest
Az éjjeli kényelem
Mint egy lámpa, amiből előbb-utóbb
Lemerül mind a két elem.
Én a tettes vagyok és nem az áldozat
De tiszta szívből bánom ezt az utat, amin bántottalak
Félek a retek marad, mert még a paradicsom nekünk
Túl nagy falat!

Ott nyílnak a szárnyak, és már ragyognak a glóriák
Az angyalok sohasem késnek, de minek mondjam, már úgyis mindent látsz.

Glücksspieler

Die Flügel öffnen sich nicht, und die Heiligenscheine leuchten nicht
Die Engel wohnen woanders, aber wozu sag ich's, Du siehst ja eh alles
Ich bin immer noch derselbe, kein Trick, das sind offene Karten
Mein ganzes Leben ist ein offenes Buch, obwohl ich auch gut betrügen kann
In meinem Herzen ist mein Zuhause und ich mische nur das Deck auf der Bühne
Wie ein Rouletterad, das nicht anhält und sich nur auf dem Tisch dreht

Kaltes Herz, wo der Verstand kalt ist
Kalt die Ader, kaltblütig, aber ich liebe Dich und
Manchmal bemerken wir nur nicht,
Dass wir allein sind
Dies ist ein Liebesverbrechen, und wir haben genug Zeugen
Dass ich der Täter bin und nicht das Opfer
Du erwürgst mich, und lässt Deine Spuren zurück
Weil diese Gesellschaft jeden so betrogen hat
Dazu hat sie mich erzogen, also bin ich auch so
Auch ich lasse genauso hinter mir
Immer mein Gestern
Und wie ich die Momente erlebe
Das wird mein Morgen entscheiden
Diese Stadt ist mein Schicksal: Budapest
Der nächtliche Komfort
Wie eine Lampe, in der früher oder später
Beide Batterien leer werden.
Ich bin der Täter und nicht das Opfer
Aber aus reinem Herzen bereue ich diesen Weg, auf dem ich Dich verletzte
Ich fürchte, das Bittere bleibt, denn selbst das Paradies ist für uns
Ein zu großer Bissen!

Dort öffnen sich die Flügel, und schon leuchten die Heiligenscheine
Die Engel kommen nie zu spät, aber wozu sag ich's, Du siehst ja eh schon alles.