Текст и перевод песни Kowalsky Meg A Vega - Szerencsejátékosok

Szerencsejátékosok

Nem nyílnak a szárnyak, és nem ragyognak a glóriák
Az angyalok máshol laknak, de minek mondjam, Te úgyis mindent látsz
Most is ugyanaz vagyok, nincs csel, ezek nyílt lapok
Nyitott könyv az egész életem, bár csalni is jól tudok
Szívemben az otthonom és csak keverem a paklit a színpadon
Mint egy rulettkerék, ami meg nem áll és csak forog az asztalon

Hideg szív, ahol hideg az ész
Hideg az ér, hidegvérrel, de szeretlek és
Néha csak azt nem vesszük észre,
Hogy egyedül vagyunk
Szerelmi bűntény ez, és van elég tanunk
Hogy a tettes vagyok és nem az áldozat
Megfojtasz engem, Te meg otthagyod a fogad
Mert ez a társadalom mindenkit úgy becsapott
Erre nevelt, hát ilyen is vagyok
Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom
És hogy hogyan élem meg a perceket
Az dönti el majd a holnapom
Ez a város a végzetem: Budapest
Az éjjeli kényelem
Mint egy lámpa, amiből előbb-utóbb
Lemerül mind a két elem.
Én a tettes vagyok és nem az áldozat
De tiszta szívből bánom ezt az utat, amin bántottalak
Félek a retek marad, mert még a paradicsom nekünk
Túl nagy falat!

Ott nyílnak a szárnyak, és már ragyognak a glóriák
Az angyalok sohasem késnek, de minek mondjam, már úgyis mindent látsz.

Joueurs de chance

Mes ailes ne s'ouvrent pas, et mes halos ne brillent pas
Les anges vivent ailleurs, mais à quoi bon te le dire, tu vois tout de toute façon
Je suis toujours la même, pas de ruse, ce sont des cartes ouvertes
Toute ma vie est un livre ouvert, même si je sais bien tricher
Mon cœur est mon foyer et je ne fais que mélanger les cartes sur scène
Comme une roue de roulette qui ne s'arrête jamais et tourne sur la table

Un cœur froid, où l'esprit est froid
L'émotion est froide, de sang-froid, mais je t'aime et
Parfois, nous ne réalisons pas
Que nous sommes seuls
C'est un crime d'amour, et nous avons assez de leçons
Pour savoir que je suis le coupable et non la victime
Tu me fais étouffer, et tu laisses ton pari
Parce que cette société nous a tous bernés
Elle nous a élevés comme ça, alors je suis comme ça
Je laisse aussi mon passé derrière moi
Toujours mon hier
Et comment je vis mes minutes
Déterminera mon demain
Cette ville est ma fin : Budapest
Le confort de la nuit
Comme une lampe qui finira par
Épuiser ses deux éléments.
Je suis le coupable et non la victime
Mais je regrette sincèrement cette voie qui t'a fait du mal
J'ai peur que le radis reste, parce que même la tomate pour nous
C'est une bouchée trop grosse !

Là-bas, les ailes s'ouvrent, et les halos brillent déjà
Les anges ne sont jamais en retard, mais à quoi bon te le dire, tu vois déjà tout.