Текст и перевод песни Kárpátia - A Jászságban, a Kunságon

A Jászságban, a Kunságon

A Jászságban, a Kunságon, dúlt, kicsiny Magyarországon
Hajtja nyáját a juhász, közben vígan furulyáz
Hajj, de ő is terelgetné a juhait Arad felé
Kárpátokig meg sem áll, régi határkőre áll
S onnan kiabál
Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja
Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj
Úgy énekel
Görbe botján támaszkodva néz a juhász a távolba
Szalad a nap nyugatnak, a kutyái csaholnak
Széna-szalma a kunyhája, szőrsubája takarója
A tűz mellé lefekszik, parazsánál melegszik
Egész reggelig
Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja
Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj
Úgy énekel

In the Jászság and the Kunság

In the Jászság and the Kunság, tormented, little Hungary
The shepherd drives his flock, meanwhile happily playing the flute
Oh, but he would also drive his sheep towards Arad
He would not stop until the Carpathians, he would stand on the old border stone
And shout from there
Has an axe, has a knife, cuts a vile person in four
Hey, hey, hey, hey, hey, hey
He sings like that
Leaning on his crooked stick, the shepherd looks into the distance
The sun runs westward, his dogs bark
Hay and straw is his hut, fur coat is his blanket
He lies down by the fire, warms himself by the embers
Until morning
Has an axe, has a knife, cuts a vile person in four
Hey, hey, hey, hey, hey, hey
He sings like that