Текст и перевод песни Kárpátia - Csárdás

Csárdás

Kalapomat megemelem, Jónapot!
A kalauz visszaköszön, Jónagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek nem látsz már soha,
Úgy elmegyek nem látsz soha.
Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom már hol járhatok,
Ki tudja már hol járhatok.
Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen,
Gyógyítom a beteg szívem,
Csak gyógyítom szegény szívem.
De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.

Csardas

I raise my hat and say, "Hello!"
The conductor says, "Hello there!"
The train will take me far away,
I'll be gone, you'll never see me again,
I'll be gone, you'll never see me again.
I'll take my sorrow with me,
I've cried enough on your shoulder.
The train is clattering, rushing away,
I don't know where I am anymore,
Who knows where I am anymore.
I curse that night a hundred times,
And that I believed you for so many years,
Since then I have nothing left,
I'm healing my sick heart,
Just healing my poor heart.
But one day my sun will rise,
And I'll throw a wedding that will be the talk of the town.
But that girl will love me,
In good times and bad, she'll follow me,
Until death she'll follow me.