Текст и перевод песни Kárpátia - Messze idegenben

Messze idegenben

Messze idegenben, a zúgó tenger partján,
Fényes fogadóban ettem a vacsorám.
Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret,
Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme,
Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve.
Aki csak ránézett nem vélhette másra,
Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót,
Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt.
Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt,
Letörölte könnyét, úgy adot kenyeret.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Míg a pénzt váltotta, és búsan visszaadott,
Felnézett egy szóra: "Én is magyar vagyok."
Könny, meg a magyar szó testvért hozott közénk,
Tudtuk már mi bántja, mért jött sírva felénk.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Szava, mint a könnye megeredt és csengett,
Elmondott magáról örömében mindent.
Hogy álmában eljár minden éjjel újra,
A virágos, dombos áldott Dunántúlra.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Mindene megvolna, soha nincs panasza,
Mégis számolgatja mikor mehet haza.
Nem nyughat a szíve, csak hazai tájon,
Illatos, virágos, szép Magyarországon.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Addigis míg jöhet, azt üzeni velünk,
"Minden más kenyérnél jobb a mikenyerünk."
Mikor ezt kimondta, ráborúlt a falra,
S kínját belesírta egyetlenegy jajjba.

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!
Hejj! Hejj! Hejj! Hejj!

Far Away in a Foreign Land

Far away in a foreign land, on the shore of the roaring sea,
In a bright inn I ate my dinner.
Girls offered me bread with it,
I bought some from one, it was pale and trembling.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

I couldn't tell what was hurting her, why her eyes were full of tears,
I felt so sorry for her, her heart must have been aching.
Anyone who looked at her couldn't have thought of anything else,
Love withering her, her heart's longing.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

Pretty was the girl, she spoke the Hungarian language,
She stopped at our table, wanted to speak, but didn't.
She just looked around in agony, then her tears started to flow,
She wiped away her tears, and gave me bread.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

As she changed the money, and sadly gave it back,
She looked up for a word: "I'm also Hungarian."
Tears, and the Hungarian word brought a brotherly feeling between us,
We already knew what was hurting her, why she came crying to us.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

Her words, like her tears, came and rang,
In her joy, she told us everything about herself.
That she goes there in her dreams every night,
To the flowery, hilly, blessed Transdanubia.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

She has everything, she never complains,
Still, she counts the days when she can go home.
Her heart can't rest, only in her homeland,
Fragrant, flowery, beautiful Hungary.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

Until she can come, she sends this message with us,
"Any other bread is better than our own bread."
When she said this, she fell against the wall,
And cried her pain into a single groan.

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!

Hey! Hey! Hey! Hey!
Hey! Hey! Hey! Hey!