Текст и перевод песни Kárpátia - Neveket akarok hallani!

Neveket akarok hallani!

Neveket akarok hallani,
Kik 56 hóhérai.
Kik hoztak ítéletet,
Egy tiszta forradalom felett.

Mert a bűn az csak bűn marad,
Kezükhöz vér tapad;
Istentől, embertől ne várjon irgalmat!
Ezernyi áldozat,
Most sírjából felmutat.
Gyilkos és áruló,
Szentföldben nem nyughat!

Neveket akarok hallani,
én nem tudok megbocsájtani!
A hosszú börtön évekért,
A porba hulló könnyekért.

Mert a bűn az csak bűn marad,
Kezükhöz vér tapad;
Istentől, embertől ne várjon irgalmat!
Ezernyi áldozat,
Most sírjából felmutat.
Gyilkos és áruló,
Szentföldben nem nyughat!

Wittner Mária:
Azt várja tőlünk most a világ,
Hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg?
Lépjünk tovább?
Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak?
Akik a sortüzet vezényelték?
Bocsássunk meg a mészárlásért?
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért?
Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart?
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt?
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait?
A halálra ítéltek utolsó szavait?
Bocsássunk meg és majd ítél a történelem?
Hát nem, Nem és Nem!

Je veux entendre les noms !

Je veux entendre les noms,
De ceux qui ont été les bourreaux en 56 .
Ceux qui ont rendu un verdict,
Sur une révolution pure.

Car le péché ne reste que péché,
Le sang leur colle aux mains ;
Ne vous attendez à aucune miséricorde de Dieu ou des hommes !
Des milliers de victimes,
S'élèvent maintenant de leurs tombes.
Des meurtriers et des traîtres,
Ne trouveront pas le repos dans la Terre Sainte !

Je veux entendre les noms,
Je ne peux pas pardonner !
Pour les longues années de prison,
Pour les larmes qui tombent dans la poussière.

Car le péché ne reste que péché,
Le sang leur colle aux mains ;
Ne vous attendez à aucune miséricorde de Dieu ou des hommes !
Des milliers de victimes,
S'élèvent maintenant de leurs tombes.
Des meurtriers et des traîtres,
Ne trouveront pas le repos dans la Terre Sainte !

Mária Wittner :
Le monde attend de nous maintenant,
Que nous pardonnions par pure compassion chrétienne ?
Que nous allions de l’avant ?
Que nous pardonnions à ceux qui ont piétiné les enfants avec des bottes ?
Ceux qui ont ordonné la fusillade ?
Que nous pardonnions le massacre ?
Pour les nombreuses années de représailles impitoyables ?
Oublions-nous qu’ils ont enterré les Hongrois la face contre terre ?
Que beaucoup n’avaient d’autre choix que l’émigration ?
Oublions-nous les horreurs des tortures ?
Les derniers mots des condamnés à mort ?
Que nous pardonnions et que l’histoire juge ?
Non, Non et Non !