Текст и перевод песни Kárpátia - Rozsdaette penge

Rozsdaette penge

Rozsda ette penge, falra kiszegezve,
Dicső múltunk hol vagy, hol vagy eltemetve?
Kiásunk a sirból kopott büszkeségünk,
Gyalázott zászlaink, megcsonkitott népünk!
Vérző tiz körmünkkel kaparjuk a földet,
Ezen nehéz órán Istenünk segits meg!
Segits meg Istenünk fogytán már erejünk,
Kezedben van sorsunk, mutass jelet nekünk!
Most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak,
S vad szél járja által a végtelen pusztákat.
Érzem arcomon már jeges fuvallatát,
Tomboló erejét, lángoló haragját.
Kelettől Nyugatig perzsel végig tüze,
Hogy azt, mi rossz e népnek hamuvá eméssze!
Virágba boruljon ez a büszke ország,
És együtt mondjuk újra: ÉLJEN A SZABADSÁG!
Esztendő se múljon dolgozzon a kovács,
Kard kell ide újra, acélos csillogás!
Pengéjét rozsdával ne etesse senki,
Jaj, be keserű, jaj, be szép most Magyarnak lenni!

Épée rouillée

Épée rouillée, clouée au mur,
Où est notre glorieux passé, où est-il enterré ?
Déterrons de sa tombe notre fierté usée,
Nos drapeaux bafoués, notre peuple mutilé !
Avec nos dix doigts ensanglantés, nous grattons la terre,
En cette heure difficile, que Dieu nous aide !
Aide-nous, Dieu, notre force est épuisée,
Notre destin est entre tes mains, montre-nous un signe !
Maintenant, une tempête de neige s’abat sur la belle Karpate hongroise,
Et un vent sauvage traverse les vastes déserts.
Je sens déjà son souffle glacé sur mon visage,
Sa force déchaînée, sa colère flamboyante.
D’est en ouest, son feu brûle tout sur son passage,
Pour réduire en cendres tout ce qui est mauvais pour ce peuple !
Que ce fier pays se couvre de fleurs,
Et que nous disions ensemble à nouveau : VIVE LA LIBERTÉ !
Que l’année ne passe pas sans que le forgeron travaille,
Il faut à nouveau des épées, un éclat d’acier !
Que personne ne laisse rouiller sa lame,
Hélas, comme c’est amer, hélas, comme c’est beau d’être hongrois maintenant !