Текст и перевод песни Malek Andrea - Egyszer Volt

Egyszer Volt

Egyszer volt,
Most is itt van minden, mi egyszer volt,
Vállalom vagy titkolom, mégis volt,
Mi jött és elhagyott, mindez én vagyok.

Egyszer volt,
Törött padokra tépett ősz hajolt,
Vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
Az első jégvirág, aztán nincs tovább.

Egyszer volt, mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.

Egyszer volt,
Mint a túl szép képzelet, olyan volt,
Büszke ház a táj felett volt ilyen,
Olyan képtelen, mint a filmeken.

Egyszer volt,
A szülők éppen Párizsban, azt hiszem,
S ágyból néztünk tévét, s a képeken
Nem volt semmi más, ott is szerelem.

Egyszer volt, mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.

Egyszer volt,
Három év vagy kettő, de hosszú volt,
Fékevesztett vonatom zakatolt
át az éveken, vakon, síntelen.

Egyszer volt,
Minden, ami semmilyen, igen, volt,
Nem hittem, hogy lesz ilyen, minden volt,
S nem volt semmi sem, csak az életem.

Egyszer volt, akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt.
Egyszer volt, a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt, hogy elmondhattam minden rosszat és jót.
S bármi volt, ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.

Mégis mi volt, az már csak volt.

It Was Once

It was once,
Even now, everything's here that was once,
Whether I accept or hide it, it still was,
What came and left, it's all me.

It was once,
Ripped autumn leaves bowed over broken benches,
Untaught happiness on unmade lumber,
The first frost flower, then it's over.

It was once, every dear thing flashes in my smile,
It was once, every sorrow sparkles in my tears,
It was once, my embrace holds everything that was an embrace.
That's me, what I've been until now.

It was once,
Like an overly beautiful vision,
Such a proud house standing above the landscape,
As implausible as in films.

It was once,
My parents were in Paris, I believe,
And from my bed, we watched TV, and on the screen,
There was nothing else, only love again.

It was once, every dear thing flashes in my smile,
It was once, every sorrow sparkles in my tears,
It was once, my embrace holds everything that was an embrace.
That's me, what I've been until now.

It was once,
Three years or two, but it was long,
My runaway train rattled
through the years, blind, without tracks.

It was once,
Everything that was nothing, yes, it was,
I didn't believe such a thing would exist, there was everything,
And there was nothing, only my life.

It was once, I wanted you to ask me what happened.
It was once, my past responded to my future.
It was once, that I could tell you everything bad and good.
And whatever it was, my embrace holds everything that was until now.

After all, what was, was.