Текст и перевод песни Omega - Huszadik Századi Városlakó

Huszadik Századi Városlakó

A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.

A park az a hely, hol valódi fű akad,
Nézni lehet, de rálépni nem szabad,
Ha sírnék vagy káromkodom,
Bár ott ülsz a szomszéd padon,
Nem hallanád.
Járnak a villamosok,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Twentieth Century City Dweller

The landscape that you see, does not bear flowers,
The landscape that you see, has become so from soot,
Between the rooftops, the sky is never clear blue,
What more can I say, a sentence about myself,
I am a twentieth century city dweller.

Behold the house and the people in it,
I live the same way as the others,
I sit in front of the TV, I get my beer from the fridge,
I listen to the radio, I don't walk much,
I am a twentieth century city dweller.

The park is the place where there is real grass,
You can look at it, but you cannot step on it,
If I cry or curse,
Even though you are sitting on the bench next door,
You would not hear.
The trams are running,
I am a twentieth century city dweller.