Текст и перевод песни Omega - Metamorfózis 2.

Metamorfózis 2.

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál,
Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll...
Íme itt az ember, ránéz minden szem,
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen.
Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér.
Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér.
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét,
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.

Metamorphosis 2

A desolate wilderness, where subtle dust drifts down,
Beneath a crimson sky, where the vast assembly stands...
Behold, the man appears, all eyes upon him rest,
The gathered souls await, a miracle professed.
He breaks the bread, but silence echoes through the air,
He touches all he meets, yet leaves no trace to share.
The wonders of destruction he scatters in the wind,
With him the start began, and in man, the end shall find.