Текст и перевод песни Omega - Metamorfózis 2.

Metamorfózis 2.

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál,
Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll...
Íme itt az ember, ránéz minden szem,
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen.
Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér.
Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér.
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét,
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.

Metamorphose 2.

Un désert infini, une poussière légère tombe,
Sous un ciel pourpre, la grande foule est immobile...
Voici l'homme, tous les yeux sont fixés sur lui,
Les rassemblés attendent qu'il fasse un nouveau miracle.
En silence, il brise - mais pas de pain.
Il disparaît sans laisser de trace, tout ce qu'il touche.
Il disperse au vent le miracle de la destruction,
Le début était en lui, la fin chez l'homme.