Текст и перевод песни Omega - Metamorfózis 2.

Metamorfózis 2.

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál,
Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll...
Íme itt az ember, ránéz minden szem,
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen.
Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér.
Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér.
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét,
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.

Метаморфоза 2.

Бескрайняя пустыня, слезная пыль кружится,
Под багровым небом огромная толпа стоит, моя красавица...
Вот он, человек, на него все глаза обращены,
Собравшиеся ждут, что он новое чудо сотворит для нашей любви.
Безмолвно он преломляет - но хлеба все нет,
Бесследно исчезает все, к чему он лишь прикоснется, мой свет.
Чудо разрушения ветер развевает по свету,
У него было начало, у человека конец, поверь мне, это.