Magányos angyal (Live) - Ossian перевод на немецкий

Magányos angyal (Live)

Tul gyorsan és tul koran talalt ra az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszu évek multak igy, gyakran ra sem néztek.

A hajnalok mar vartak ra, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vaggyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szive mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Mint amikor a gyermekek sirnak,
Ha éjjel rossz almot latnak,
Belül ugy izzik a banat.
Az emlékek csendben fajnak,
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül ugy hordod a multat,
Barmi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Egy téli reggel indult el, hivtak a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mast, csak néhany rossz fényképet.
Mas vilag most, ahol él, mas szó és mas a fény,
Tavasz, õsz, nyar vagy tél nélküle fuj itt a szél.

Mint amikor a gyermekek sirnak,
Ha éjjel rossz almot latnak,
Belül ugy izzik a banat.
Az emlékek csendben fajnak,
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül ugy hordod a multat,
Barmi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Einsamer Engel (Live)

Zu schnell und zu früh fand dich das Leben,
Gab dir, was es geben konnte, wenig Gutes und Schönes.
Grau war der Alltag, grau war das Fest,
Lange Jahre vergingen so, oft hat man dich nicht einmal beachtet.

Die Morgendämmerungen warteten schon auf dich, mit offenem, zerzaustem Haar,
Mit ungesagten Worten, mit vielen, vielen verborgenen Sehnsüchten.
Du wusstest gut, sie verstanden dich nicht, liebten dich nie,
Tief in deinem Herzen blinde Hoffnung, doch wenn du weggingst, suchten sie dich nicht.

Wie wenn Kinder weinen,
Wenn sie nachts schlecht träumen,
So glüht innen der Kummer.
Die Erinnerungen schmerzen leise,
Wie wenn du von Wunden blutest,
Aber dennoch keine Gnade erbittest.
So trägst du innen die Vergangenheit,
Was auch immer war, du hast es nicht geleugnet,
Mit gebrochenem und zerfetztem Flügel, einsamer Engel.

An einem Wintermorgen gingst du fort, die fernen Lichter riefen dich,
Du hast nichts anderes hier gelassen, nur ein paar schlechte Fotos.
Eine andere Welt ist es nun, wo du lebst, andere Worte und anderes Licht,
Frühling, Herbst, Sommer oder Winter, ohne dich weht hier der Wind.

Wie wenn Kinder weinen,
Wenn sie nachts schlecht träumen,
So glüht innen der Kummer.
Die Erinnerungen schmerzen leise,
Wie wenn du von Wunden blutest,
Aber dennoch keine Gnade erbittest.
So trägst du innen die Vergangenheit,
Was auch immer war, du hast es nicht geleugnet,
Mit gebrochenem und zerfetztem Flügel, einsamer Engel.