Текст и перевод песни Punnany Massif - Magány

Magány

Nem tudsz aludni, lehet, hogy azért, mert késő éjjel,
Mikor minden zaj elhal, és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül,
úrrá lesz rajtad a félelem,
Azért mert hirtelen minden annyira üres.

Első személy, egyes számban
Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában
Legbelül mindig magány van.
Az én testet ölt, a test meg este tölt
Még egy kört ahol csak csend a hangzavar a némaságban.
Ahol a környezet csak béna slepp
Az egyszemélyes hadsereg csak legyengítve lehet egyre erősebb
Kell a hiány, hogy hiányozz, kell, hogy félj, hogy lehess bátor
Bárhol is légy, bárhová mégy, de mindig ott vagy
De valaki mindig ott van, hiába minden én társas lény
Úgy is egy személy marad a végén, én, én, én, én...
Nem nagy talány a magány, ha meg találnád már magad
Talán úgy érzed más nem ért meg, talán csak nem érted
Inkább olvass, fogadd el, ne öld magad, csak foglald el
Időszakos szükséglet, így is megy tovább az élet, menj tovább!

Egymagad a lelkeddel, élsz igazán,
Tudod a sors, nagy magány.

Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába.

Semmi baj, néha fáj, csak ki fél, ki fáj.
Úgyis kell a magány a tér, ami a lényegre rátér.
Nem sírásról szól az írás,
Bár az élet teherbírás,
Vállaljad fel önmagad,
Ennyi, semmi más.
Mert az egyedüllét nem vár,
Időt ad, hogy elfogadd önmagad,
Saját házadban az ami az otthonodtól távol tart,
Az üresség túltelít, ami nem túl patent,
Ahogy a nőknek importent, ha nem vagy impotent,
Tisztelet a kisbabáknak, ahol nem jutott hely apáknak,
Jó néhányan, néhány dolgot bekaphatnának,
Furcsa társ a magány, hogy ha van mit összehozz,
De nincs kivel megoszd, nincs kivel vitatkozz,
Ez egy lassú szakasz, ahol zavaros a tisztás,
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ.
Addig is fuss, fess, hogy ne légy friss fos, elfoglalt a kéjes siker,
Erre ingereljen minden zsiger.

Egymagad a lelkeddel, élsz igazán,
Tudod a sors, nagy magány.

Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába.

Első személy, egyes számban... zavar a némaságban...
Ne öld magad... lehet... magad nem érted...
A környezet csak bé-bé-bénaság...

Loneliness

You can't sleep, maybe it's because it's late at night,
When every sound fades away, and you lie in your bed completely alone,
Fear takes over you,
Because suddenly everything feels so empty.

First person, singular
You can be in a crowd or locked in a room
Deep down there's always loneliness.
It takes shape in me, and the body fills up in the evening
One more round where silence is the only noise in the stillness.
Where the surroundings are just a lame entourage
The one-man army can only get stronger by being weakened
You need the absence to be missed, you need to be afraid to be brave
Wherever you are, wherever you go, you are always there
But someone is always there, despite everything I'm a social creature
One person remains in the end, me, me, me, me...
Loneliness isn't a big mystery, if you could just find yourself
Maybe you feel like no one else understands, maybe you just don't understand
Read instead, accept it, don't kill yourself, just occupy yourself
It's a temporary need, life goes on anyway, move on!

Alone with your soul, you truly live,
You know fate is a great loneliness.

Waking up in the night, in every season of the year
A pillow under my head, usually alone
Sometimes the mood wave of sound waves helps
To move forward into the unconscious of our life path.

It's okay, sometimes it hurts, only who fears, who hurts.
You need the loneliness, the space that focuses on the essence.
Writing is not about crying,
Although life is a burden,
Take responsibility for yourself,
That's it, nothing else.
Because loneliness doesn't wait,
It gives you time to accept yourself,
In your own house, what keeps you away from your home,
Emptiness overfills, which is not very patent,
As it's important for women, if you're not impotent,
Respect to the babies, where there was no place for fathers,
Quite a few could swallow a few things,
Loneliness is a strange companion, when you have something to achieve,
But no one to share it with, no one to argue with,
It's a slow phase, where the clearing is confusing,
On the long road it's better to have a companion by your side.
Until then, run, paint, so you're not fresh shit, preoccupied with lustful success,
Let every instinct stimulate you to this.

Alone with your soul, you truly live,
You know fate is a great loneliness.

Waking up in the night, in every season of the year
A pillow under my head, usually alone
Sometimes the mood wave of sound waves helps
To move forward into the unconscious of our life path.

First person, singular... disturbed by the silence...
Don't kill yourself... maybe... you don't understand yourself...
The surroundings are just stu-stu-stupidity...