Текст и перевод песни Punnany Massif - Nem Az A Nap

Nem Az A Nap

Ki tudja mennyi minden történhet meg egy percben,
Figyeled-e amit látsz, a veled szembejövő szemekben?
Főutcai koldusok közt nem hallasz sok "kösz"-t,
Akit nem vet fel a jó koszt, nem találsz rajta már csak koszt.
Addig más nyakkendőben diétázik, napernyőben,
Ha már egy test, egy lélek, segítsetek kérlek.
De csak tartózkodó arcüregek, szemüvegek
Szemüregemnek passzív, a változáshoz már öregek.
Továbbmegyek. Vajon van értelme, hogy tovább legyek?
Jelenemben él a jövőm, úgyhogy nem sietek.
Mellettem nemesi léptek, ahány ember, annyi érdek.
Hátra tekintek, nézem ott egy kislány nem-e sír.
Elnyomja hangját a közöny zajos rutintára,
A kötőszavak egyvelege, ami nem fért már rá a tintára.
Titánok áriája, mint Háry János, kinek virítás a mániája,
Egy pára harmóniája.
Zavarja meg léptük, de nem volt kár értük,
Hisz' bármi, amit eddig kaptunk, sosem kértük.
Ne zavarja meg léptünk, de nem volt kár értük,
Hiisz' bármi, amit eddig kaptunk, mi sosem kértük.
Nem az, szevasz, nem az a nap.
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad.
Semmi nem bánt, ez a perc most már az enyém.
Csak száguldok az elmém kék tengerén.
Hiszen most nincs más, mint éljem meg a jót.
Kijár, hogy tiszteljem, mit a természet adott.
Legyek bátor, hiszen kell ide még erő,
Hogy kitartsak addig, míg a vége nem jő.
Ahhoz, hogy megláss, hogy érezz, hogy tegyél, ez az út.
Szabad vándorként élő turul, hófehér pegazus.
Mi meg nem csuklik meg, mert úgy tesz, és bíz
Nem áltatja kezdet, jövő, jelenben hisz.
Örök változó, ha a kor halad, de ha halad, én futok
Beérni próbálom, miközben rég letévedt pálya.
Egy délibábot kergető ember kópiája lennék, ha tudok,
Ez nekem nem dívik.
Hisz' senki nem kéri, mégis lépnem kell,
Senki nem kéri, aztán a végén mégis élnem kell.
Megannyi másokkal a kényszer, a csoportok,
Gyakornok, nem munkás, jogász, lehet gondnok.
Annyi biztos, mindenki saját sorsának kovácsa,
Előttem megy, szavaz, tesz tejet a kosárba.
Élni ugyanazt a rutint, mitől később már nem simulékony,
Alkalmazkodni ahhoz, mi nem megszokott így-úgy téboly,
De hasonlóként éljük, miről hisszük, hogy saját,
Ami néhol érdekes,
Tele érvekkel, érdekkel
Megsebez, vértez ez az út,
Ahol háború dúl.
Csak tanul jót,
Rosszat tanul.
Nem az, szevasz, nem az a nap.
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad.
Semmi nem bánt, ez a perc most már az enyém.
Csak száguldok az elmém kék tengerén.
Hiszen most nincs más, mint éljem meg a jót.
Kijár, hogy tiszteljem, mit a természet adott.
Legyek bátor, hiszen kell ide még erő,
Hogy kitartsak addig, míg a vége nem jő.

Not That Day

Who knows how much can happen in a minute,
Do you notice what you see, in the eyes that meet yours?
Amongst the beggars on the main street, you won't hear many "thank you's,"
Those who aren't nourished by good food, you'll only find dirt on them.
Meanwhile, another one in a tie is dieting, under a parasol,
If we are one body, one soul, please help.
But only reserved sinuses, eyeglasses,
My glasses see them as passive, too old for change.
I move on. Does it even make sense for me to continue?
My future lives in my present, so I'm not rushing.
Noble steps beside me, as many people, as many interests.
I look back, I check if a little girl is crying there.
The noise of apathy's routine drowns out her voice,
A mixture of conjunctions that no longer fit on the ink.
Titans' aria, like Háry János, whose mania is showing off,
A harmony of steam.
May our steps not be disturbed, but they weren't a loss,
Because anything we've received so far, we never asked for.
May our steps not be disturbed, but they weren't a loss,
Because anything we've received so far, we never asked for.
Not this one, goodbye, not this day.
I won't go further, I'll stop while the world moves on.
Nothing hurts, this moment is mine now.
I just race across the blue ocean of my mind.
Because now there's nothing else but to experience the good.
It's my right to respect what nature has given.
Let me be brave, because I still need strength,
To persevere until the end comes.
To see, to feel, to act, this is the way.
A free-roaming turul, a snow-white pegasus.
We don't get hiccups because it acts like that and trusts,
It's not deceived by beginnings, futures, it believes in the present.
Ever-changing, if time progresses, but if it does, I run,
Trying to catch up, while it's long been a lost path.
I would be a copy of a man chasing a mirage, if I could,
This is not fashionable for me.
Because nobody asks for it, yet I have to take a step,
Nobody asks for it, yet in the end, I still have to live.
With so many others, the compulsion, the groups,
Intern, not a worker, lawyer, maybe a caretaker.
One thing is for sure, everyone is the blacksmith of their own fate,
She walks in front of me, votes, puts milk in the basket.
To live the same routine, from which later you won't be flexible,
To adapt to what is not familiar is madness in one way or another,
But we live it as similar, what we believe is our own,
Which is sometimes interesting,
Full of arguments, interest,
This path wounds and armor,
Where war rages.
Just learn good,
Learn bad.
Not this one, goodbye, not this day.
I won't go further, I'll stop while the world moves on.
Nothing hurts, this moment is mine now.
I just race across the blue ocean of my mind.
Because now there's nothing else but to experience the good.
It's my right to respect what nature has given.
Let me be brave, because I still need strength,
To persevere until the end comes.