Текст и перевод песни Punnany Massif - Sirató

Sirató

Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratod a népet, a rosszat nem te kérted
Ne bánkódj magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz törékeny lélek a szilánkon.
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki amíg élsz!
Hazám Hazám! hallatán jöjjön belém több alprazolám
Olykor hazafi, de mégis néha hontalan mára már a parolám
Mert aki elszámol és ítél a származásunknak hallatán
Annak a tarka táj is csak barbakán, ami új az sarlatán
Egy a cél, de milyen út visz, meg mondd, Ki alkotta szabály?
Bölcs elfogad, nem erőszakra buzdítva kajabál
Eszed járjon előbb a nyelvednél, s a tettednél
Türelem, mély levegő így a harag elvetél
Mert siránkozni ér, de nem érdeme más mint a figyelem
Úszni a végtelenbe vagy part mentén körözni a szigeten
Kibeszélni, aki gyenge, ha nem elég erős, mint mi, megrúgni
Fájdalmából táplálom a családom, FÉK, ez az egy út még
Magyar magadat becsapván, ne te legyél ostoba
Ha elásod a csatabárdot, ne tudd az pontosan jól hogy hova
Búsan siránkozó vérem, testvérem beárnyékol az erőszak
Az apró örömök, az élet szépsége sem marad neked, mi erőt ad
Pedig nem vagy egyedül, hisz melletted ezernyi részlet
Nem hősködve és színvakon írnám újra képregényed
Refrén
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratod a népet, a rosszat nem te kérted
Ne bánkódj magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz törékeny lélek a szilánkon.
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki amíg élsz!
Sírás, rívás, mindenki Júdás, összetartás helyett széthúzás
Nagy ideák, ma hűtlen politikád, te kicsi ország túl nagy a szád hozzád
Nem ápol, de eltakar, magányos csonka dal, jobbról balra hall
Hazugnak rendületlen, miért vagy ó fanyar
Romlásnak indult, hajdan erős magyar
Zokog a nép mert nem érhet célba, elszakad a cérna, ha az állam egy céda.
Vörösen izzik ma lobogónk zöldje, keserves nektárt ad anyáink tőgye
Sok fedél nélküliből szemfödél, elmossa a tudatot a szenvedély
Messzi távolban élve láthatnánk szebb nyarat, aki hű koldus kopott, de itt marad
Szerb, német, zsidó, roma fogadd el, ha a magyar néha ostoba,
Nem veled, csak magával van baja, otthonát ismeri, de nem tudja mi a haza
Előre tekints, soha ne vissza a múltba, együttes erővel induljunk az útra
Ahol nem csupán zsebed, szíved is üres, miért kell hogy elkopott eszméket kövess?!
Itt élned és halnod kell, ítélet közben is adnod kell, mert emberek vesznek és mennek el
Ha az éhbér a fiaiddal egybekel...
Hol nem csupán zsebed, szíved is üres, miért kell hogy elkopott eszméket kövess?
Itt élned és halnod kell, ítélet közben is adnod kell, mert emberek vesznek és mennek el
Ha az éhbér a fiaiddal egybekel...
Refrén
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratod a népet, a rosszat nem te kérted
Ne bánkódj magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz törékeny lélek a szilánkon.
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki amíg élsz!

Lament

I see the pain etched upon your face for so long,
You mourn the people, the misfortune you did not ask for.
Don't despair, Hungarian, better times will come in this world!
You are not alone, a fragile soul on this fragment.
Hungarian! Do not despair throughout your life!
Hungarian! Believe and trust, this is your country, hold on as long as you live!
Hearing "My homeland, my homeland!" makes me crave more alprazolam,
Sometimes a patriot, yet often feeling homeless, parole is my only hope now.
For those who judge and condemn upon hearing our origin,
Even the colorful landscape is just a barbican, anything new is a charlatan.
The goal is one, but what path leads there, tell me, who created the rules?
The wise accept, not clamoring with incitements to violence.
Let your mind race ahead of your tongue and your actions,
Patience, deep breaths, thus anger miscarries.
For lamenting is valid, but deserves nothing more than attention,
To swim into the infinite or circle the island along the shore.
To speak ill of the weak, to kick them if they're not strong like us,
I feed my family from their pain, BRAKE, this is the only way left.
Hungarian, deceiving yourself, don't be a fool,
If you bury the hatchet, be sure you know exactly where.
My sorrowfully lamenting blood, brother, violence casts a shadow,
The small joys, the beauty of life will not remain for you, what gives you strength.
Yet you are not alone, for there are countless details beside you,
Not with heroism and colorblindness, I would rewrite your comic book.
Chorus
I see the pain etched upon your face for so long,
You mourn the people, the misfortune you did not ask for.
Don't despair, Hungarian, better times will come in this world!
You are not alone, a fragile soul on this fragment.
Hungarian! Do not despair throughout your life!
Hungarian! Believe and trust, this is your country, hold on as long as you live!
Crying, weeping, everyone's a Judas, division instead of unity,
Grand ideas, your disloyal politics today, you small country, your mouth is too big for you.
It doesn't nurture but conceals, a lonely, truncated song, heard from right to left,
Relentlessly lying, why are you so bitter, oh?
Hungarian, once strong, now set on a path of ruin.
The people sob because they cannot reach their goal, the thread snaps when the state is a scoundrel.
The green on our flag glows red today, our mothers' breasts give bitter nectar.
Many who are homeless become blindfolded, passion washes away their awareness.
Living far away, we could see a more beautiful summer, those who are loyal are poor and worn, but they remain here.
Serb, German, Jew, Roma, accept that the Hungarian is sometimes foolish,
He has no problem with you, only with himself, he knows his home, but doesn't know what a homeland is.
Look ahead, never back to the past, let us embark on the journey with united strength.
Where not only your pocket but also your heart is empty, why must you follow worn-out ideologies?!
Here you must live and die, even during judgment you must give, because people come and go,
If starvation wages unite with your sons...
Where not only your pocket but also your heart is empty, why must you follow worn-out ideologies?!
Here you must live and die, even during judgment you must give, because people come and go,
If starvation wages unite with your sons...
Chorus
I see the pain etched upon your face for so long,
You mourn the people, the misfortune you did not ask for.
Don't despair, Hungarian, better times will come in this world!
You are not alone, a fragile soul on this fragment.
Hungarian! Do not despair throughout your life!
Hungarian! Believe and trust, this is your country, hold on as long as you live!