Текст и перевод песни Quimby - Lámpát ha gyújtok

Lámpát ha gyújtok

Bölcső csöngettyű és templom harang
A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erő
És a szívéhez nem láncol egy szerető
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Light the Light

Childhood rattle and church bell
The presence of existence as rank on a post
Ready-made lives riding on small ponies
Or accidents that spray me in the face
And the saber-toothed tigers of childhood
Father, teach me to hunt large beasts
And if they ask me what for how much time
Perhaps a minute, an hour, or a few years

But the past catches up like the future we left behind
Dress up the fate, yet it is always elegant

History is merely illusion
As I silently rest my head on your shoulder
It lulls me, detains me, kneads me into wholeness
Then sadly takes me apart like a lord dismantles Lego
We merely watch for the footprints of happiness
And if we find something on the way
We pull time over it like snakeskin
For one more minute, one more hour, or a few more years

But the past catches up like the future we left behind
Dress up the fate, yet it is always elegant

If I light a lamp, bugs will gather
But the final light-eater finds only darkness
Finds only darkness

Like a handful of gold scattered into a shoebox
Hidden so thoroughly as to be useless
That human mind-noise that hides
There's no solid ground beneath our feet
If you no longer have enough strength in your arms
And no lover chains you to his heart
You can't see through the buttonhole of the Gods
And day does not reveal itself at night

But the past catches up like the future we left behind
Dress up the fate, yet it is always elegant

If I light a lamp, bugs will gather
But the final light-eater finds only darkness
Finds only darkness