Világcsavargó - Road перевод на немецкий

Világcsavargó

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.
Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én.
Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban.
Mert aki nem ismer, az nem is lát belém.

A szívem nagy, de viharvert a lelkem,
és a kelleténél mindig nagyobb a szám.
De igaz vagyok és soha el nem felejtem,
Hogy mit tanított az életről apám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
Kaptam már eleget a sorstól,
Tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Tudom, hányszor imádkozott értem,
és éjszakánként mennyit sírt anyám.
Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem.
És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
Kaptam már eleget a sorstól,
Tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam...

Weltenbummler

Solange du mich nicht kennst, sag nichts über mich.
Woher ich komme, wohin ich gehe.
Es wird sowieso in jedem Wort eine Lüge sein.
Denn wer mich nicht kennt, sieht auch nicht in mich hinein.

Mein Herz ist groß, aber meine Seele ist sturmgepeitscht,
und mein Mundwerk ist immer größer, als es sein sollte.
Aber ich bin ehrlich und vergesse nie,
was mein Vater mich über das Leben gelehrt hat.

Vielleicht habe ich einige Fehler gemacht,
habe schon genug vom Schicksal bekommen,
habe aus Gutem und Schlechtem gelernt.

Es ist still, ich gehe auf der Straße, niemand spricht mich an.
Ich habe keine Geliebte, kein Bett, keine Heimat.
Aber wo immer ich bin, ist es für mich überall gleich gut.
Ich, der rastlose Weltenbummler.

Ich weiß, wie oft sie für mich gebetet hat,
und wie viel meine Mutter nachts geweint hat.
Oh, dass sie einen Engel geschickt hat und ich alles überlebt habe.
Und dass sie jetzt immer noch weint, aber trotzdem stolz auf mich ist.

Vielleicht habe ich einige Fehler gemacht,
habe schon genug vom Schicksal bekommen,
habe aus Gutem und Schlechtem gelernt.

Es ist still, ich gehe auf der Straße, niemand spricht mich an.
Ich habe keine Geliebte, kein Bett, keine Heimat.
Aber wo immer ich bin, ist es für mich überall gleich gut.
Ich, der rastlose Weltenbummler.

Solange du mich nicht kennst, sag nichts über mich...