Текст и перевод песни Siska Finuccsi - Az Élet Iskolája Újratöltve

Az Élet Iskolája Újratöltve

Mama! Annyi mindenen keresztül mentünk ketten,
Együtt sirtunk együtt nevettünk nem is tudom hol kezdjem.
A múltam nem felejtem,
De csak előre nézek,
Elmondhatatlan az amit irántad érzek,
Az élet nem mindig bánt velünk kesztyűs kézzel,
És megtanultunk együtt élni a pénztelenséggel.
Beosztani amink van, megosztani amink van,
De senki nem vehette el azt ami itt van.
A boldog gyermek éveim hamar el szálltak és
Családfenntartója lettem egy csonka családnak,
Te a húgomnak gyámja,
Az anyánk helyett anyánk,
Szégyenében kezdett el zülleni az apánk.
Nem tudta feldolgozni azt, hogy az anyánk elhagyott,
Hogy egy boldog családot önként eldobott.
A büszke ember szívét csak a bánat járta át
És alkoholba folytotta minden nap a bánatát.

16 évesen meg nem foghattam fel én sem, taknyos kölyök voltam ahhoz, hogy az életet megértsem, nem volt cipőm.

Lázadtam, hogy nem járok iskolába,
De amit én kijártam, az az élet iskolája.

Nem volt soha még!
Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna...
De amíg világ a világ, itt leszek neked,
(Mindig azt mondtad)
Nem volt soha még!
Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna...
De amíg világ a világ, itt leszek neked!

Mama, annyi mindenen keresztül mentünk ketten,
S ha bajba kerültem Te mindig kiálltál mellettem,
Betakartál, ha fáztam,
Megvédtél, mikor féltem.
Csillapítottad a lázam betegségben.
Arra tanítottál osszunk el mindent testvériesen,
Hogy nem szégyen a szegénység, csak éljünk tisztességesen,
Kérted, hogy sohase legyek rossz, de lásd be,
A magamfajtának sem jókedvedből állsz be.

Mama, kérlek bocsásd meg a bűneimet,
Hogy az apja után a kisfiad is zülleni ment,
És nem tettem meg mindent, hogy jobb ember legyek,
De úgy halok, ahogy éltem, mikor elmegyek.
Most is ott állok a házunk előtt,
A konnyeimben ázva,
Mert a szívem össze tört.
Bár visszaforgathatnám az idő vaskerekét,
Hogy megmenthessem ezzel drága apám életét.

16 évesen meg nem foghattam fel én sem, taknyos kölyök voltam ahhoz, hogy az életet megértsem, nem volt cipőm.

Lázadtam, hogy nem járok iskolába,
De amit én kijártam, az az élet iskolája.

Nem volt soha még!
Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna...
De amíg világ a világ, itt leszek neked,
(Mindig azt mondtad)
Nem volt soha még!
Aki úgy szeretett volna, mint ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna...
De amíg világ a világ, itt leszek neked!

L'école de la vie rechargée

Maman ! Nous avons traversé tellement de choses ensemble,
Nous avons pleuré ensemble, nous avons ri ensemble, je ne sais même pas où commencer.
Je ne peux pas oublier mon passé,
Mais je ne regarde que vers l'avenir,
Je ne peux pas exprimer ce que je ressens pour toi,
La vie n'est pas toujours tendre avec nous,
Et nous avons appris à vivre ensemble sans argent.
Budgeter ce que nous avons, partager ce que nous avons,
Mais personne ne pouvait nous enlever ce qui était ici.
Mes années d'enfance joyeuses sont passées rapidement et
Je suis devenue le soutien de famille d'une famille incomplète,
Toi, le tuteur de ma sœur,
Notre mère à la place de notre mère,
Notre père a commencé à se dégrader dans sa honte.
Il n'a pas pu gérer le fait que notre mère nous ait quittés,
Qu'elle ait abandonné une famille heureuse de son plein gré.
Le cœur de cet homme fier n'était traversé que par la tristesse
Et il noyait son chagrin dans l'alcool chaque jour.

À 16 ans, je ne pouvais pas comprendre non plus, j'étais un enfant pleurnichard pour comprendre la vie, je n'avais pas de chaussures.

Je me suis révoltée pour ne pas aller à l'école,
Mais ce que j'ai appris, c'est l'école de la vie.

Il n'y a jamais eu !
Quelqu'un qui aurait voulu m'aimer comme je voudrais t'aimer, comme j'aurais voulu t'aimer...
Mais tant que le monde sera le monde, je serai là pour toi,
(Tu disais toujours)
Il n'y a jamais eu !
Quelqu'un qui aurait voulu m'aimer comme je voudrais t'aimer, comme j'aurais voulu t'aimer...
Mais tant que le monde sera le monde, je serai là pour toi !

Maman, nous avons traversé tellement de choses ensemble,
Et quand j'avais des problèmes, tu étais toujours là pour moi,
Tu me couvrais quand j'avais froid,
Tu me protégeais quand j'avais peur.
Tu as apaisé ma fièvre quand j'étais malade.
Tu m'as appris à tout partager fraternellement,
Que la pauvreté n'est pas une honte, il suffit de vivre honnêtement,
Tu me demandais de ne jamais être méchante, mais tu dois comprendre,
Ceux qui sont comme moi ne deviennent pas méchants par plaisir.

Maman, s'il te plaît, pardonne mes péchés,
Que ton fils soit aussi tombé dans le désespoir après son père,
Et que je n'ai pas tout fait pour devenir un meilleur homme,
Mais je mourrai comme j'ai vécu, quand je partirai.
Je me tiens toujours devant notre maison,
Trempé dans mes larmes,
Parce que mon cœur est brisé.
J'aimerais pouvoir remettre en marche le rouage du temps,
Pour sauver la vie de mon cher père.

À 16 ans, je ne pouvais pas comprendre non plus, j'étais un enfant pleurnichard pour comprendre la vie, je n'avais pas de chaussures.

Je me suis révoltée pour ne pas aller à l'école,
Mais ce que j'ai appris, c'est l'école de la vie.

Il n'y a jamais eu !
Quelqu'un qui aurait voulu m'aimer comme je voudrais t'aimer, comme j'aurais voulu t'aimer...
Mais tant que le monde sera le monde, je serai là pour toi,
(Tu disais toujours)
Il n'y a jamais eu !
Quelqu'un qui aurait voulu m'aimer comme je voudrais t'aimer, comme j'aurais voulu t'aimer...
Mais tant que le monde sera le monde, je serai là pour toi !