Текст и перевод песни Tankcsapda - Föld És Ég

Föld És Ég

Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem
Csodálkozom, hogy mért történik meg ismét
Ami már megtörtént velem nem is olyan régen

Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam
Hajnal van, hallom horkol a város
Hiába hívom, nem jön a szememre álom
Persze minek is jönne, én nem vagyok álmos

Semmi nincs, amit még nem mondtam el
A kérdésedre csak a csend felel

Se a föld, se az ég
Se a zöld, se a kék
Se a nap, se a hold
Nélküled nem olyan, amilyen volt
Se a tűz, se a víz
Se a szag, se az íz
Se a jó, se a rossz
Nyugalmat nincs már, ami hoz
Nincs már, ami hoz

Itt állok látod, mossa a testemet
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet
Itt állok látod és ha erre születtem, hát
Majd egyedül töltök el minden éjszakát

Semmi nincs, amit még nem mondtam el
A kérdésedre csak a csend felel

Se a föld, se az ég
Se a zöld, se a kék
Se a nap, se a hold
Nélküled nem olyan, amilyen volt
Se a forma, se a szín
Se az öröm, se a kín
Se a már, se a még
Nyugalmat nem adnak rég
Se a füst, se a por
Se a nők, se a bor
Se a szív, se az ész
Se a terv, se a kész
Se a nappal, se az éj
Nincs semmilyen szenvedély
Ami nálad jobban kell és ez soha nem múlik el
Se a tűz, se a víz
Se a szag, se az íz
Se a jó, se a rossz
Nyugalmat nincs már, ami hoz
Nincs már, ami hoz

Se a föld, se az ég
Se a zöld, se a kék
Se a nap, se a hold
Nélküled nem olyan, amilyen volt
Se a forma, se a szín
Se az öröm, se a kín
Se a már, se a még
Nyugalmat nem adnak rég
Se a füst, se a por
Se a nők, se a bor
Se a szív, se az ész
Se a terv, se a kész
Se a nappal, se az éj
Nincs semmilyen szenvedély
Ami nálad jobban kell és ez soha nem múlik el
Se a tűz, se a víz
Se a szag, se az íz
Se a jó, se a rossz
Nyugalmat nincs már, ami hoz
Nincs már, ami hoz

Se a föld
Se az ég
Se a föld
Se az ég

Terre Et Ciel

Je roule, je tire et je souffle la fumée
Dans mon fauteuil, les pieds sur un pouf, je regarde la télé
Je me demande pourquoi ça m'arrive encore
Ce qui s'est déjà passé il n'y a pas si longtemps

Je suis seul, la solitude est mon invitée
Il est l'aube, j'entends la ville ronfler
Je l'appelle en vain, aucun rêve ne vient à mes yeux
Bien sûr, pourquoi viendrait-il, je n'ai pas sommeil

Il n'y a rien que je n'aie déjà dit
Seul le silence répond à ta question

Ni la terre, ni le ciel
Ni le vert, ni le bleu
Ni le soleil, ni la lune
Sans toi, ce n'est plus comme avant
Ni le feu, ni l'eau
Ni l'odeur, ni le goût
Ni le bien, ni le mal
Il n'y a plus rien qui m'apporte la paix
Il n'y a plus rien qui m'apporte la paix

Me voici, tu vois, mon corps est lavé
Par le son, la lumière, la fumée qui m'engloutissent lentement
Me voici, tu vois, et si je suis né pour ça, alors
Je passerai chaque nuit seul

Il n'y a rien que je n'aie déjà dit
Seul le silence répond à ta question

Ni la terre, ni le ciel
Ni le vert, ni le bleu
Ni le soleil, ni la lune
Sans toi, ce n'est plus comme avant
Ni la forme, ni la couleur
Ni la joie, ni la peine
Ni le déjà, ni le pas encore
Ils ne me donnent plus la paix depuis longtemps
Ni la fumée, ni la poussière
Ni les femmes, ni le vin
Ni le cœur, ni la raison
Ni le plan, ni le prêt
Ni le jour, ni la nuit
Il n'y a aucune passion
Qui soit plus importante que toi et cela ne disparaîtra jamais
Ni le feu, ni l'eau
Ni l'odeur, ni le goût
Ni le bien, ni le mal
Il n'y a plus rien qui m'apporte la paix
Il n'y a plus rien qui m'apporte la paix

Ni la terre, ni le ciel
Ni le vert, ni le bleu
Ni le soleil, ni la lune
Sans toi, ce n'est plus comme avant
Ni la forme, ni la couleur
Ni la joie, ni la peine
Ni le déjà, ni le pas encore
Ils ne me donnent plus la paix depuis longtemps
Ni la fumée, ni la poussière
Ni les femmes, ni le vin
Ni le cœur, ni la raison
Ni le plan, ni le prêt
Ni le jour, ni la nuit
Il n'y a aucune passion
Qui soit plus importante que toi et cela ne disparaîtra jamais
Ni le feu, ni l'eau
Ni l'odeur, ni le goût
Ni le bien, ni le mal
Il n'y a plus rien qui m'apporte la paix
Il n'y a plus rien qui m'apporte la paix

Ni la terre
Ni le ciel
Ni la terre
Ni le ciel