Текст и перевод песни Tóth Vera - A tó fölött az ég

A tó fölött az ég

Fárad az éj,
S végül hirtelen bíborszínbe fordul,
S a harmatos szél
Hűsít, lángoló bőrünkhöz simul.

Nézlek, s arcodon még
Tükör a hajnal.
S látom szebb önmagam,
Gondtalan.

S a tó fölött az ég ragyog
Az elvarázsolt nyárban.
Mert mindig arról álmodott,
Hogy melletted én vagyok.

S a tó fölött az ég nevet
Az elvarázsolt nyárban.
És nincs mögötte más titok;
Csak boldog vagyok!

Pillanatkép - rólunk.
Vágy, amit emlékekbe karcolt.

Hát hadd legyen még!
Kérlek, hadd legyen más, mint eddig volt.

Nézel, s úgy ölelsz át,
Még a szíved is érint.
Hallom a gyors dobogást -
és semmi mást!

S a tó fölött az ég ragyog...

Tán kócosnak lát most a fényben úszó víztükör,
Míg arcunkon némán kis mosoly tündököl

Sky Above the Lake

The night grows weary,
And suddenly turns crimson,
And the dewy wind
Relieves the fire burning against our skin.

I look at you, and your face still
Mirrors the dawn.
And I see a better version of myself,
Carefree.

And the sky above the lake shines
In the enchanted summer.
Because it always dreamt,
That I'd be with you.

And the sky above the lake laughs
In the enchanted summer.
And there's no mystery behind it;
I'm just happy!

A snapshot - of us.
A desire etched into memories.

So let it continue!
Please, let it be different from before.

You look at me and embrace me,
Your heart even touches mine.
I hear its rapid beating -
and nothing else!

And the sky above the lake shines...

Perhaps the mirror-like surface of the water sees me as disheveled,
While a silent smile beams across our faces.