Текст и перевод песни gyuris - talpig feketében

talpig feketében

Szenved a test és lélek
Ti nem érzitek azt, amit én érzek
Mindig is többet akartam annál
Hogy unalmas átlagos életet éljek
Teltek az évek én csak sírtam, szívtam, párbajokat nem vívtam
És ha már minden kötél elszakadt leültem és kínban verseket írtam
Ahogy elteltek a hetek, a hónapok meggyógyultak a sebek
De lettek hegek és nyíltak a szemek, a listáról idővel lekoptak nevek

De olyan aki kezet nyújtott a bajban
Felhívhattam volna ha baj van
Nem volt senki, aki meghallja a hangom a zajban
Hiába a művészi hajlam mikor az ajkamon nem jöttek ki a hangok
Csak azt vettem sokszor észre, hogy szinte megőrülök annyira pangok
Mindig a bluntok, mindig a poharak, mindig a rossz út
Mindenki keresztbe tett, de én soha nem terveztem bosszút
Ittam egy rövidet, ittam egy hosszút, meg még egyet, kettőt, hármat
És ha ettől sem ment el a bánat, akkor ittam még egy párat

Yah
Nem volt senki
Senki

Az a helyzet, hogy problémák voltak, vannak, lesznek
Ezzel a kezedből esznek, közben a vesztedre mérget vesznek
De én nem vesztek
Mer' a végén majd úgyis az nyer, akiben kételkedtek
Mer' amíg titeket dédelgetnek, én virrasztok minden éjszaka
És a művészet az, ami tartja bennem a lelket és nem a pénz szaga
Nekem többet ér minden pénznél
Hogy ott van a sorok között minden érzelem
És nem fogom soha eladni az életem
Számtalan kísérlet ellenem áruld el ennek mi haszna van

Millió dementor velem, hogy engem elfogjatok kevés lesz Azkaban
Színtelen, szagtalan, soha nem találtok rám, mer' én nem létezem
Sebezhetetlen vagyok, hogyha magamat felvértezem
Kergettek abban a tudatban, hogy nekem nincsen sehol semmi menedékem
De beszartok, mikor a hátatok mögött felbukkanok talpig feketében
(Mint egy temetésen)
Lehet nem véletlen, ha rajtam múlik nem maradtok életben
18 évesen, lehet még éretlen
(De hidd el a pengém nem életlen)

all in black

My body and soul ache
You don't feel what I feel
I always wanted more than
Having a boring, average life
Years passed, I just cried, got high, didn't fight any fights
And when the end was near, I sat down and wrote poetry in pain
As weeks and months passed, wounds healed
But scars formed and eyes opened, over time names faded from the list

But the ones who offered a hand in times of trouble
I could have called them when I was in trouble
There was no one to hear my voice in the noise
It was all in vain of my artistic talent when no sounds came out of my lips
I just noticed many times that I was going crazy because I was so stagnant
Always the blunts, always the drinks, always the wrong way
Everyone double-crossed me, but I never planned revenge
I drank a shot, I drank a long drink, and another one, two, three
And when that didn't make the sorrow go away, I drank a few more

Yah
There was no one
Nobody

The thing is that there were, are, and will be problems
With this, they eat from your hand, while they poison your ruin
But I don't lose
Because in the end, the ones you doubted will win
Because while you were pampered, I stayed up all night
And art is what keeps me alive, not the smell of money
It is worth more to me than any money
That every emotion is there between the lines
And I will never sell my life
Countless attempts against me, tell me what's the use of this

A million dementors with me, Azkaban will not be enough to capture me
Colorless, odorless, you will never find me, because I don't exist
I am invulnerable if I arm myself
You chased me knowing that I have no refuge anywhere
But you're shitting when I show up behind your back, all in black
(Like at a funeral)
It may not be a coincidence, if it were up to me, you wouldn't stay alive
At 18, I might be immature
(But believe me, my blade is not dull)