Lyrics Messze idegenben - Kárpátia
Messze
idegenben,
a
zúgó
tenger
partján,
Fényes
fogadóban
ettem
a
vacsorám.
Lányok
kínálgatták
hozzá
a
kenyeret,
Én
is
vettem
egytől,
halvány
volt,
remegett.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Nem
tudtam
mi
bántja,
mért
könnyes
két
szeme,
Megsajnáltam
nagyon,
fájhatott
a
szíve.
Aki
csak
ránézett
nem
vélhette
másra,
Szerelem
hervassza,
szíve
sóvárgása.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Szép
volt,
szép
volt
a
lány,
itta
a
magyar
szót,
Megállt
asztalunknál,
szólt
volna,
mégse
szólt.
Csak
nézett
vergődve,
majd
könnye
megeredt,
Letörölte
könnyét,
úgy
adot
kenyeret.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Míg
a
pénzt
váltotta,
és
búsan
visszaadott,
Felnézett
egy
szóra:
"Én
is
magyar
vagyok."
Könny,
meg
a
magyar
szó
testvért
hozott
közénk,
Tudtuk
már
mi
bántja,
mért
jött
sírva
felénk.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Szava,
mint
a
könnye
megeredt
és
csengett,
Elmondott
magáról
örömében
mindent.
Hogy
álmában
eljár
minden
éjjel
újra,
A
virágos,
dombos
áldott
Dunántúlra.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Mindene
megvolna,
soha
nincs
panasza,
Mégis
számolgatja
mikor
mehet
haza.
Nem
nyughat
a
szíve,
csak
hazai
tájon,
Illatos,
virágos,
szép
Magyarországon.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Addigis
míg
jöhet,
azt
üzeni
velünk,
"Minden
más
kenyérnél
jobb
a
mikenyerünk."
Mikor
ezt
kimondta,
ráborúlt
a
falra,
S
kínját
belesírta
egyetlenegy
jajjba.
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Hejj!
Attention! Feel free to leave feedback.