Lyrics Mézeskalács - Kárpátia
Tátongó
bombatölcsér,
Szülői
házuk
helyén.
Így
jött
Szenteste
′44.
Tízéves
sincs
és
árva,
A
légnyomástól
kába.
Kevés
neki
egy
Üdvözlégy.
Kilőtt
tankok
közt
sétál,
Kihalt
utcák
kövén
jár.
Ment,
míg
egy
régi
bolthoz
ért.
Fázott
és
nem
volt
pénze,
Sóvárgó
szemmel
nézte
Az
ő
kis
mézeskalács
szívét.
Lelencek
közé
zárták,
Fejét
kopaszra
nyírták,
Jéghideg
vízben
fürdették.
Titokban
minden
éjjel,
Ágya
mellé
letérdel.
Imádkozik
a
kis
szívért.
Öt
év
gyorsan
elrepült,
Gyerekből
ifjú
serdült,
Amikor
szélnek
eresztették.
Gyalogolt
sínek
mentén,
Tehervonat
tetején.
Ment,
míg
a
régi
bolthoz
ért.
Mintha
csak
várta
volna
Még
Pest
ostroma
óta
A
szív,
hogy
végre
megvegyék.
Levette
és
csak
nézte,
Úgy
fogta
két
kezébe,
Hogy
szinte
hozzá
sem
ért.
A
szív
nem
is
sejtette,
A
fiú
hogy
szerette.
Vigyázott
rá,
ne
törjön
szét.
Ma
is
egy
kis
fiókban,
A
szív
még
meg-meg
dobban,
De
a
fiút
eltemették.
Attention! Feel free to leave feedback.