Lyrics Sirató - Punnany Massif
Látom
az
arcodon
rég
a
fájdalom
ült
meg,
Siratod
a
népet,
a
rosszat
nem
te
kérted
Ne
bánkódj
magyar,
jön
még
jobb
is
e
világon!
Nem
egyedül
élsz
törékeny
lélek
a
szilánkon.
Magyar!
Életen
át
ne
bánkódj!
Magyar!
Higgy
és
bízz,
ez
az
országod,
tarts
ki
amíg
élsz!
Hazám
Hazám!
hallatán
jöjjön
belém
több
alprazolám
Olykor
hazafi,
de
mégis
néha
hontalan
mára
már
a
parolám
Mert
aki
elszámol
és
ítél
a
származásunknak
hallatán
Annak
a
tarka
táj
is
csak
barbakán,
ami
új
az
sarlatán
Egy
a
cél,
de
milyen
út
visz,
meg
mondd,
Ki
alkotta
szabály?
Bölcs
elfogad,
nem
erőszakra
buzdítva
kajabál
Eszed
járjon
előbb
a
nyelvednél,
s
a
tettednél
Türelem,
mély
levegő
így
a
harag
elvetél
Mert
siránkozni
ér,
de
nem
érdeme
más
mint
a
figyelem
Úszni
a
végtelenbe
vagy
part
mentén
körözni
a
szigeten
Kibeszélni,
aki
gyenge,
ha
nem
elég
erős,
mint
mi,
megrúgni
Fájdalmából
táplálom
a
családom,
FÉK,
ez
az
egy
út
még
Magyar
magadat
becsapván,
ne
te
legyél
ostoba
Ha
elásod
a
csatabárdot,
ne
tudd
az
pontosan
jól
hogy
hova
Búsan
siránkozó
vérem,
testvérem
beárnyékol
az
erőszak
Az
apró
örömök,
az
élet
szépsége
sem
marad
neked,
mi
erőt
ad
Pedig
nem
vagy
egyedül,
hisz
melletted
ezernyi
részlet
Nem
hősködve
és
színvakon
írnám
újra
képregényed
Refrén
Látom
az
arcodon
rég
a
fájdalom
ült
meg,
Siratod
a
népet,
a
rosszat
nem
te
kérted
Ne
bánkódj
magyar,
jön
még
jobb
is
e
világon!
Nem
egyedül
élsz
törékeny
lélek
a
szilánkon.
Magyar!
Életen
át
ne
bánkódj!
Magyar!
Higgy
és
bízz,
ez
az
országod,
tarts
ki
amíg
élsz!
Sírás,
rívás,
mindenki
Júdás,
összetartás
helyett
széthúzás
Nagy
ideák,
ma
hűtlen
politikád,
te
kicsi
ország
túl
nagy
a
szád
hozzád
Nem
ápol,
de
eltakar,
magányos
csonka
dal,
jobbról
balra
hall
Hazugnak
rendületlen,
miért
vagy
ó
fanyar
Romlásnak
indult,
hajdan
erős
magyar
Zokog
a
nép
mert
nem
érhet
célba,
elszakad
a
cérna,
ha
az
állam
egy
céda.
Vörösen
izzik
ma
lobogónk
zöldje,
keserves
nektárt
ad
anyáink
tőgye
Sok
fedél
nélküliből
szemfödél,
elmossa
a
tudatot
a
szenvedély
Messzi
távolban
élve
láthatnánk
szebb
nyarat,
aki
hű
koldus
kopott,
de
itt
marad
Szerb,
német,
zsidó,
roma
fogadd
el,
ha
a
magyar
néha
ostoba,
Nem
veled,
csak
magával
van
baja,
otthonát
ismeri,
de
nem
tudja
mi
a
haza
Előre
tekints,
soha
ne
vissza
a
múltba,
együttes
erővel
induljunk
az
útra
Ahol
nem
csupán
zsebed,
szíved
is
üres,
miért
kell
hogy
elkopott
eszméket
kövess?!
Itt
élned
és
halnod
kell,
ítélet
közben
is
adnod
kell,
mert
emberek
vesznek
és
mennek
el
Ha
az
éhbér
a
fiaiddal
egybekel...
Hol
nem
csupán
zsebed,
szíved
is
üres,
miért
kell
hogy
elkopott
eszméket
kövess?
Itt
élned
és
halnod
kell,
ítélet
közben
is
adnod
kell,
mert
emberek
vesznek
és
mennek
el
Ha
az
éhbér
a
fiaiddal
egybekel...
Refrén
Látom
az
arcodon
rég
a
fájdalom
ült
meg,
Siratod
a
népet,
a
rosszat
nem
te
kérted
Ne
bánkódj
magyar,
jön
még
jobb
is
e
világon!
Nem
egyedül
élsz
törékeny
lélek
a
szilánkon.
Magyar!
Életen
át
ne
bánkódj!
Magyar!
Higgy
és
bízz,
ez
az
országod,
tarts
ki
amíg
élsz!
Attention! Feel free to leave feedback.