paroles de chanson Tábori posta - Kárpátia
Hol
a
magas
hegyek
júniusban
fehér
kucsmát
hordanak
És
pisztrángrajok
úsznak
el
a
korhadozó
híd
alatt
Hol
lenn
a
völgyben
kétszáz
kémény
füstfelhőket
ereget
Élt
egy
asszony
magányosan,
férjéről
várt
híreket
Két
éve
már,
hogy
tábori
lap
nem
oldotta
magányát
Reménykedve
várta
mégis
minden
nap
a
postáját
A
kertkapuhoz
kisétálva
leste
meg
a
hírhozót
És
könnyes
szemmel
sétált
vissza,
ma
sem
kapott
semmi
jót
Egy
nap
aztán
furcsa
levél
érkezett
a
címére
Csináltasson
igazolványt
megváltozott
nevére
Megírták,
hogy
mikor
menjen,
melyik
házba
és
hova
Így
lett
Kovács
Máriából
Maria
Kovácsova
Ki
tudja
már,
mennyi
hosszú
év
repült
el
azóta
Hogy
utoljára
levelet
hozott
ki
neki
a
posta
Esténként
férje
fényképét
fekteti
párnájára
Beszél
hozzá,
simogatja
és
hűségesen
várja
Egyszer
aztán
nyílt
az
ajtó
és
ott
állt
a
vén
baka
Mankójára
támaszkodva
a
fogságból
tért
haza
Nem
szóltak,
csak
nézték
egymást,
mint
szerelmük
hajnalán
Nézte
egymást
némán
az
az
ifjú
és
a
szép
leány
Attention! N'hésitez pas à laisser des commentaires.