Текст песни Együgyü mese - Harcsa Veronika

És kérem, a poéta egyszer
Egy lányba szeretett beléje
Mivel szerinte a leánynak
Vulkán-tűz égett a szemébe
Mivel szerinte a szemébe
Május forró viharja égett
S fehér szoknyácskák suttogása
Töltötte bé a messzeséget

És nézte messziről sokáig
Bolyongva eltűnő nyomába
De szólni nem mert a leányhoz
És szólni nem tudott, hiába
Mert a leány előkelő volt
Míg a poéta senki, semmi
Tehát, gondolta a poéta
Tehát gazdaggá kéne lenni

A gazdagsághoz persze pénz kell
A pénzt, azt ingyen osztogatják
Kár, hogy kinek van már, csak annak
Ezt másképp úgy hívják: kamatláb
Kinek még nincs, próbál szerezni
Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya
És abból áll, hogy minden ember
Amit csinálhat, azt csinálja

Amit csinálhat, azt csinálja

A poéta is hazament hát
Kötetnyi verset írt meg ottan
A szerkesztőnek küldte őket
És aztán éhen halt nyugodtan
Később a versek is kijöttek
És lett belőle szörnyű lárma
Expresszionizmust emlegettek
Új iskoláról szólt a fáma

Továbbá jött egy ifjú stréber
Ki abszolvált poétikából
Ez könyvet írt felőle gyorsan
Amelyben mindenről beszámol
A könyvben az volt, hogy a versek
Egészen újak felfogásban
De tűz, erő van bennök annyi
Amennyit nem találni másban

Oh, nem, nem, nem
Nem találni másban

Továbbá ő reájött arra
Hogy panteista volt a költő
Az nagy dolog, a panteizmus
Csudálja három emberöltő
Végül tehát kimondja bátran
Új korszakkal állunk mi szembe
És mindenfélét még, a többi
Valóban nem jut már eszembe

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
A szemébe' vulkán

A könyv nagyon szép volt
A tisztes professzorok mind hasra estek
Az Akadémia találta
A pályadíjra érdemesnek
Ezért oszt' tanszéket kapott az ifjú
Az univerzitáson
Ott tízezer forint a gázsi
Lakbér külön van, kérem alásson

Mikor már rendbejött egészen és
Minden dolgok megfeleltek
Megtudta lakcímét a lánynak
Kit a poéta énekelt meg
A leány elég jó színben volt még
A versekkel meg egybevágott
Kis képzelettel bárki még
Úgy foghatta föl, mint egy virágot

Házasságuk elég boldog volt
Aminthogy meg is érdemelték
Két gyermek származott belőle
Ezeket szépen fölnevelték
Az egyik mérnök a vasútnál
Már főnök is lehetne félig
A másik az irodalomban
Árul el hajlamot, beszélik

Azt beszélik
Egy újság némi átírással
Már két verset közölt le tőle
Az apja taníttatni fogja
Talán valami lesz belőle

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget) talán valami lesz belőle
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz) abszorvált poetikából

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz) az meg ír hát nyugodtan
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget) oh, a versek
(A szemébe' vulkán tűz) egészen újak felfogásban

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)
(Vulkán tűz éget) tűz, erő van bennük
(A szemébe' vulkán tűz) tűz, erő van bennük
(Vulkán tűz éget) tűz, erő van annyi
(A szemébe' vulkán tűz) amennyit nem találni máshol

(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz)oh, nem találni másban
(Vulkán tűz éget)
(A szemébe' vulkán tűz) nem, nem, nem találni másban (vulkán)