Lyrics Nem Kell, Hogy Megbocsáss - Demjén Ferenc

Mezítláb mentem a nyárból a télbe,
Nagykabátban jártam napsütésbe,
Rájöttem már, ez voltam én.
Boldog voltam ahol megvetettek,
S néha szívtelen, hol úgy szerettek,
Rájöttem már, ez voltam én.
Mindig csak a felhők közt jártam,
S mire végre visszataláltam,
Rájöttem már, hogy lassan menni kell.
Mindig csak a fényt kerestem,
S végül csak egy árnyék lettem,
Rájöttem már, ez vagyok én.
Nem kell, hogy megbocsáss,
Megbocsátott a sors.
Nem baj, hogy most így látsz,
Mindegy hova sorolsz.
Nem kell, hogy megbocsáss,
Elég az nekem:
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem.
Soha nem hittem, hogy nem lehet másképp,
S mindig visszafele sült el a játék,
Rájöttem már, ez voltam én.
Mindig jöttem, mikor menni kellett,
S végleg itt maradtam mind emellett.
Nem értem mért, ez voltam én.
Volt, amikor messzire szálltam.
Többé már nem bír el a szárnyam.
Elfáradt már, mégis szállni kell.
Mindig álmodtam egy szebb világról,
S lassan eltűnök a nagyvilágból
Még nem jöttem rá, mért vagyok én.
Nem kell, hogy megbocsáss,
Megbocsátott a sors.
Nem baj, hogy most így látsz,
Mindegy hova sorolsz.
Nem kell, hogy megbocsáss,
Elég az nekem:
Nem bántott senki mást
Kicsorbult életem.
Nem kell, hogy megbocsáss,
Megbocsátott a sors.
Nem baj, hogy most így látsz,
Mindegy hova sorolsz.
Nem kell, hogy megbocsáss,
Elég az nekem:
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem.