Lyrics Ne Felejtsd El - FankaDeli

Most még kettő dupla nulla három, nemsokára négy
A végállomás nem változik, mindegy merre mégy
Bármerre légy a lényeg hogy érezd
Milyen jó neked, hisz a látszat megtéveszt
Ha kérdez valaki, a titkot ne add ki
Döntsd el elindulsz, vagy szeretnél maradni
Haladni úgy sem tudsz nézd túl sok az akadály
Maradni úgysem fogsz, hisz a vágy mindig megtalál

Eltalál az érzés magához láncol
A magamfajta iszogat, amíg a csaja táncol
Ha rám szól a józan ész én visszaszólok neki
Amit a szíve diktál így is kevés ember teszi
Megeszi amit elé tesznek ennyi a létünk
Kiközösít a társaság ha valamit elérünk
Nem értünk a szóból, árral szemben úszom
Lehet imádkoztak értem, mert mindig megúszom

Nyúzom a perceket, kifacsarom a napokat
Nagy játékos az élet nehéz labdákat adogat
Ha halogat mindig, pedig nem birok várni
A türelem nagy kincs, vele jól fogsz járni
Kiabálni nem kell, elég a tekintet
Van aki közbeszól, én csak legyintek
Szerinted nem kéne? Szerintem igen
Már léptem volna rég, de visszahúz a szívem

Nem hiszem, hogy valaha bármi is változik
Az idős okult a fiatal ábrándozik
Mások itt a szabályok mint a filmeken
Ravasz a sors, de sok trükkjét ismerem
Nincs velem senki, álmomban meghalok
Bátor vagy hülye vagy ha várod a holnapot?
Otthagyok egy jelet mégis én is a múltban
Nem változtat semmin, de jól esik ez van

Ne felejtsd el, ez itt a balkán
Nézz csak körül az emberek arcán
Láthatod, hogy a sorsukon pecsét,
Kevés a remény és elönt a szemét

Ne felejtsd el, ez itt a balkán
Nézz csak körül az emberek arcán
Láthatod, hogy a sorsukon pecsét,
Kevés a remény és elönt a szemét

Mit jelent a szó, hogy vége és mit hogy kezdet?
Valaki nyert, valaki vesztett
Az eszed el veszted, rég nem vagy józan
Az értelmét keresed, de ki tudja hol van
Lobban a tűz, a gondolat éget
A csikk elnyomva, a füstöt nézed
Lépned kéne, valahol máshol várnak
A ceh fizetve, kabát fel, már zárnak

Nem látnak, csak néznek, tipikus jelenet
Pár könnycsepp mossa el utolsó leveled de
Nem mered, aztán mégis felhívod
Úgy érzed nem szeret, szorítja torkod
De mondod, de érzed, ott fekszik mellette
Övé az álmod, a helyedet átvette
Rátette a kezét a lányra, akire azt hitted nélküled árva
Kárba veszett az a sok bonyolult elmélet

Ő lesz az igazi, nem csak keféled
Az egészet cseszheted hidd el
Úgy érzed szívedbe mérget spriccel
Nincs hely már másnak, a lelkedbe égett
Görcsösen szorítod azt a képet, ami éltet
Az utolsó pillanat műve
Tudatod magányba merülne
Repülne újra nevetne de sír

Van aki olvas, van aki ír
Nincs mért félned, az idő majd elrendez mindent
A földön ez mindig így ment
Itt lent a jövő nagy úr, talán a legnagyobb
Én mégis a múltban hagyok egy kis darabot
Egy alakot az éjszakából, egy pimasz fickót
Hidd el így volt, ah

Ne felejtsd el, ez itt a balkán
Nézz csak körül az emberek arcán
Láthatod, hogy a sorsukon pecsét,
Kevés a remény és elönt a szemét

Ne felejtsd el, ez itt a balkán
Nézz csak körül az emberek arcán
Láthatod, hogy a sorsukon pecsét,
Kevés a remény és elönt a szemét

Ne felejtsd el, ez itt a balkán
Nézz csak körül az emberek arcán
Láthatod, hogy a sorsukon pecsét,
Kevés a remény és elönt a szemét

Ne felejtsd el, ez itt a balkán
Nézz csak körül az emberek arcán
Láthatod, hogy a sorsukon pecsét,
Kevés a remény és elönt a szemét