Lyrics A szomj - Harcsa Veronika

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
Kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
Belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
Kényes kezed, amivel magad őrzöd,
S mely minden omló végső pillanatban
Elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
Enyém hajad villó, fekete tolla,
Mely mint a szárny suhan, suhan velem,
Hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
Mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
Mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(Fejed fölött, mint lampion lebeg),
Magamba mind, mohón, elégitetlen,
Ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.