Lyrics Törés - Hibrid , Mr.Busta

Gyedül jöttem,
Egyedül megyek.
Hibrid,
Egyedül jöttem,
Egyedül megyek.

Verze 1 (Mr Busta)

Megtörtem mikor felment az égbe,
A gyertyákat hagyom hadd maradjon égve.
Igen megtörtem akkor,
Mikor láttam, hogy akit szeretek drogosokkal pózol.
Tudod láttam már eleget,
Kutyákat sokat, aki rólam csak tereget.
Tudod felálltam mindenből,
Mindegyik sebemből csak a pitbull vér dől .
Hát látnád amit látok,
Esküszöm, hogy nem dobnál többet rám átkot.
Tudod én szemekből élek,
Mert az mutatja nekem hogy mit mond a lélek.
Engem nem tudtok legyőzni,
Mert a tüzet a könnyem oltja mikor elönti.
Igen megtörtem megint,
Mert egy senki vagyok tudod egy barátom szerint.

Refrén Biztos, hogy nem törtök meg,
De lefuthatjuk megin' ezeket a köröket.
Az igazi fanoknak egy nagy köszönet,
Akiknek örökre én leszek az "az egy".

Verze 2 (Hibrid)

Mindig menni kell tovább ilyen az élet,
De, ha mosolyogni akarok fotókat kell nézzek.
Ez már nem gyerekkori hecc,
Mikor rokonokat és barátokat a földbe engedsz.
Egyre szomorúbbak az akordok a melódia,
Tűket szúrkál a szívembe a memória.
Nem tudom, hogy fent velem mit terveznek,
Én terveznék, de hátamon térdel TEK.
Tudom, hogy azt hiszitek,
Hogy ti vagytok az egyedüli, hitelesek.
Tudod minket olyan fából faragtak,
Akik bármi áron is mindig igazak maradtak.
Leszarom az érdeket, az érdek ellentéteket,
A világomba csak pár ember léphetett.
Összeáll az egész, a sorsom annyit darál,
Nem magamat féltem, meg mosolygom a halált.

Refrén Biztos, hogy nem törtök meg,
De lefüthatjuk megin' ezeket a köröket.
Az igazi fanoknak egy nagy köszönet,
Akiknek örökre én leszek az "az egy".

Verze 3 (Mr Busta, Hibrid)

(Mr Busta)

Látok mindent előre, tényleg majdnem mindent,
Mégis magam mellé veszem azt aki már szétment.
Látom, hogy ki leszek, a jövőben tervek,
Pedig azt érzem, hogy holnap nembiztos, hogy felkelek.
Abba nem hagyom, mert ez maradt biztosnak,
Míndig kiváncsian várom, hogy az újak mit hoznak.
A fájdalom nem fogy ez jutott nekem,
Mégis hozzád képest boldogan, élem az életem.

(Hibrid)

De már nincs több helyem, ahova pakolnám,
Azokat az átkokat amiket raktok rám.
Állandóan csak szurkálódtok taknyok,
De nálam van a kéz ami maj' meglépi a mattot.
A testem még bírná, a lelkemen törés,
Amin nem segít már egy halántékon lövés.
Ezért megyek előre, én azért visszanézek,
Hátha a szemetekben megtalálom a fedezéket.

Refrén Biztos, hogy nem törtök meg,
De lefuthatjuk megin' ezeket a köröket.
Az igazi fanoknak egy nagy köszönet,
Akiknek örökre én leszek az "az egy".