A Túlsó Part

Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-,
Hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Valahol -egy holnap rejtekén -
Majd szerelem vigyáz rám.
Valahol - a percek mentén-
Elfogy ez a mély magány.
Minden szigorú csöndből egyszer kijut a szó,
Mert mindig jön egy változás-,
így tudom, hogy végül kiköt ez a hajó:
Nincs örök utazás...
Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-,
De szívem azt súgja, hogy vár, kit várok rég kölzel az idő.
REFR.:
Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-,
Hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart-,
Hát súgd, hogy létezik a túlsó part!
Valahol- az árnyak tengerén-
Fény Földje vár reám.
Túljutok az Ártók Rendjén,
átvezet egy csók, talán...
És a Szigeten élek, ′míg a szerelem él,
S a felhők fölé emel-,
'Míg létem végül majd világot cserél,
Ha hazahív egy jel...
Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-,
De szívem azt súgja, hogy vár, kit várok rég kölzel az idő.
Refr.