Lyrics and translation Omega - Metamorfózis 1.

Metamorfózis 1.

Bölcsőnk a romokon állt,
Rokonaink mind körülvettek.
Fogakat rejtő bájmosollyal
Néztünk, ha ránk nevettek.
Tetszett a verekedés,
Mozikba' lestük: hogy csinálják.
Kirakatok közt álmodoztunk,
Bentről a gazdagság figyelt ránk.
Később a füstkarikát
Közösen fújtuk szép kerekre
Valaki fogta,
S átugrottuk sorban szédelegve.
Gyönge az anyai kéz,
Vihar elől már senki nem véd.
Körmünk az élet húsába tép.
Sírhatsz, ha megölelünk,
Szavaink ízét úgysem érzed.
Fiaid volrunk távozáskor-
Mások, kik visszatérnek.
Borból mi nem ihatunk,
Poharad szánkkal összehúznánk.
Te, aki szültél szenvedéssel,
Többé te nem ismerhetsz ránk!

Métamorphose 1.

Notre berceau était sur des ruines,
Nos proches nous entouraient.
Avec un sourire cachant les dents
Nous regardions, si tu riais de nous.
J'aimais me battre,
Nous espionnions les films : comment le faire.
Nous rêvions parmi les vitrines,
La richesse intérieure nous regardait.
Plus tard, nous avons soufflé ensemble
La fumée de cigarette, en un beau cercle
Quelqu'un l'a prise,
Et nous avons sauté par-dessus, chancelant.
La main maternelle est faible,
Personne ne te protège de la tempête.
Nos ongles arrachent la chair de la vie.
Tu peux pleurer si nous t'embrassons,
Tu ne sentiras jamais le goût de nos paroles.
Nous étions tes fils lors de notre départ-
D'autres, qui reviennent.
Nous ne pouvons pas boire du vin,
Nous prendrions ton verre avec nos lèvres.
Toi, qui as enfanté dans la souffrance,
Tu ne nous reconnaîtras plus jamais !