Lyrics Metamorfózis 2. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál,
Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll...
Íme itt az ember, ránéz minden szem,
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen.
Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér.
Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér.
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét,
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.