paroles de chanson Elfáradtam - Krisz Rudolf , AK26

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám.
Csak olyat amit elbírok biz rám.
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ.
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az én kép.
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén.

Giajjenno

Azt mondják hogy könnyű meló.
Te hétvégente színpadon vagy haver neked de jó.
Meg ez nem egy kemény dió.
Pedig a súly amit cipelek több száz kiló.
Ha úgy hívnak hogy Giajjenno vagy úgy hívnak Hiro.
Soha nem néztem azt hogy sláger lesz.
Amíg a hamis dalaiddal, bárkit átverhetsz.
Volt hogy cipeltem én rekeszt.
Ha feltetted a kezed, mondtam, te kezd.
Látom hogy mindenbe beleköttök,
Én angyalnak születtem, de körbevesz az ördög.
Végül egy fagyos gödörbe löktök,
Az Úr az én pásztorom, de addig újra töltök.
Megtanultam, véletlenek nincsenek.
Míg megírom a versemet csak gyűjtsétek a kincseket.
Közben látom a nagyimat, integet.
Amikor végeztem lent, akkor felmegyek.

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám.
Csak olyat amit elbírok biz rám.
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ.
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az én kép.
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén.

Hiro

Néha pihenni akarok én, de nagyon
Megfáradtam, ez az 5000-ik dalom.
Egész életünkbe hajtunk.
De vajon a sorsunkba mennyi múlik rajtunk.
Azt hiszitek nekem az életem arany.
Amennyit én beleteszek, a felét se kaptam.
Vannak velem ezrek, tőlük kapok erőre, ha újra belekezdek.
Elvárod, hogy tökéletes legyek.
Pedig kezek nélkül másztam meg a hegyet.
Sokat fújnak itt a szelek.
Ahonnan jövök, onnan lehoztam az eget.
Amit beletudok, mindent beleadok.
Nem mutatom, pedig néha gyenge vagyok.
Megint összeszedem magam.
Amikor eljövök újra, ma van.

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám.
Csak olyat amit elbírok biz rám.
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ.
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az én kép.
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén.

Van az úgy, hogy a képzelet vérre visz és a lényeg túl hat
Közbe szólhat a félelem, a jó és rossz mi emberként hat.
Végeimmel és vágyaimmal is harcolok, de az élet nem vár
A zene az ami lételem, átvezet az életen és szabadon száll.

Egyedül csak az ég szava bír rám.
Csak olyat amit elbírok biz rám.
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ.
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az én kép.
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén.