paroles de chanson A Rossz Mindig Visszaránt - Children of Distance

Nem haladok, a rossz mindig visszaránt
Senki se néz ma ránk
Még maradok, a rossz úgyis visszahúz
Te sem vagy a régi már

Hibáztam, de hibáztatni nem tudok már másokat
De bárcsak tudnád, milyen az, ha senki nincs ki támogat
Nekem nem számított semmi, és így vesztettem barátokat
De bármit megtennék azért, hogy megéljem az álmomat
Annyiszor fogadtam meg, hogy legyőzöm a gyengeségem
Abba kapaszkodtam, hogy harcoltam, meg egyszer éltem
Aztán arra ébredtem, majd magammal kell szembenéznem
Csak azt nem tudtam akkor, hogy nem állok én még erre készen
Áldozatot kellett hoznom minden lépésemért
Néha azt mondom, hogy még egy újabb év és elég...
Elhitettem magammal, hogy minden nap egy ajándék
Felkeltem és azt mondtam, hogy nem haltam meg talán még
Néha félek, mert mi van ha nincs kiút a gödörből?
Ha a boldogságom szabadulna, de hiába is dörömböl?
Te új életet kérnél, én ígérem, hogy fel se nézek
Nem kell nekem száz esély, elég ha csak egyszer élek

Refrén: (Horus)

Belenézek a tükörbe, nem is magam látom benne
Egy megfakult arc szemez velem megszeppenve
Rettegve nézek vissza, a nyomomban csak bánat jár
A sebek felszakadnak de van rosszabb a fájdalmaknál
Lehetnék tiszta, de mondd meg mi a haszna?
Mi a fasznak legyek jó, mikor már mindenki átbaszna?
Annyi mindent kéne meggyónnom, hogy esélytelen
Több a szenvedés amit okoztam annál, hogy esély legyen
Nem marad büntetlenül, felelnem kell a tettekért
Ha tetten ér az élet bosszút áll a megvetettekért
Kár a könnyekért, nekem már mindegy, csak ne félj
Én maradnék, de mégis folyton visszaránt a mély(Hey)
Elrontottam nagyon, tudom ez kurva gyenge mentség
De ahhoz, hogy megbánjam nem szükséges szakképzettség
Elrontottam nagyon, ugyan már miért is haragudnék?
Hidd el, megdöglenék, ha tudnék!

Refrén: (Horus)

Belefáradtam a sok támadásba és nem értem mi a bánatért
Kell belém rúgni azért, mert feladtam a valót az álmomért
Ha elbukok, hát elbukok, ezt majd köszönhetem magamnak
A kárörvendők sokáig élnek, a jók meg hamar halnak
Belefáradtam már abba is, hogy néhol sztárként várnak rám
Pedig nem dőlnek a milliók, csajok se heverésznek a lábamnál
Nincs normális kapcsolatom, mert ki tudja azt elviselni
Hogy hétvégénként úton vagyok és hogy merre járok nem is sejti
Néha belefáradok ebbe is, néha feladnám és feledném
Néha utálom csinálni, de hogy ha abbahagynám szeretném
Közhelyes, de van úgy, hogy csak ti tartjátok ezt a lelket
Meg a számtalan levél, üzenet, ezt köszönöm Nektek!
Elfáradtam, itt ülök most és látom, hogy az első fénysugár
Beszűrődik az autóba egy újabb fellépés után
Nincs most erőm, úgy érzem, hogy akármit is írhatok
Jobb, ha hátat fordítok a mának, egyszer úgyis mindent itt hagyok