paroles de chanson Csepp - Majka

Elrontottam ezt is, nem tehetek róla
Ugyanúgy kezeltem, mintha ugyanaz lett volna
Megbántam már százszor, megfizettem érte
Megtörténik mindenkivel, hát velem pont miért ne?

Biztos azért történt, hogy tudjam azt hogy merre.
Biztos azért történt, hogy lássam van értelme.
Én lettem az áldozat, visszakaptam tőled
Kegyetlen egy érzés el nem bújhatok előle.

De felesleges lenne most már rágódnom a múlton
Várnak rám még nagyon sokan azt hiszem az úton.
És sok szép emlék, és sok nagy fordulat,
Sok szép lány, még több bűnös gondolat
És ha úgy hozza az élet, hogy megesik még egyszer
Neked köszönhetem, ezt nem felejtettem el
Hogy milyen legyek akkor, hogyha ellopják a szívem
Mert férfiként kell viselnem... azt hiszem...

Mond meddig játszol még a világgal?
Mond meddig hívod még ki a sorsod így?
Mond hány nő kell hogy végre belásd azt,
Hogy a véred másnak nem hoz csak bajt, és kínt?

Mert bármi történt eddig, én mindig emelt fővel
Jöttem el egy kapcsolatból, és minden nővel
Kegyetlenül elbántam, mert kegyetlen a világ
Hát miért érdekelt volna hogy én vagyok a hibás?

Csak a pénz tudod a fontos, meg a nagyvilági dolgok
Nem is vettem észre azt, hogy mindent jól elrontok
A közhelyektől pedig, mindig hupililát hánytam
Ha úgy hozta a sors a bajban mindig egyedül álltam.

De elegem volt ebből... rólam vegyék le a terhet
Kell tudod egy ember, aki megérti a lelkem
Hogyha én vagyok az egyik fél, hát ő legyen a másik
Ha ölnöm kell érte, engem senki meg nem állít.

Hogy imádjon engem, hogy rajongjon értem
Hogy segítsen, akkor is ha rossz útra léptem
Hogy bármi történjék, fogja a kezem.
Ha a földön csúsznék ott is legyen velem.

Mond meddig játszol még a világgal?
Mondd meddig hívod még ki a sorsod így?
Mondd hány nő kell hogy végre belásd azt,
Hogy a véred másnak nem hoz csak bajt, és kínt?

Mert mostanában én is tudod egyedül kelek fel,
Nincs mellettem senki, akitől szép lenne a reggel
És ha néhanapján talán felnéznek a lányok
A véremnek nem hazudhatok, nem is próbálok.

De minek is tenném? Mikor így van ez rendjén.
Jönnek, mennek, nálam mindegyik elfér...
És ha az egyik majd úgy dönt, hogy itt marad végleg
Megpróbálom azt, ne rontsam el ígérem.

Mond meddig játszol még a világgal?
Mondd meddig hívod még ki a sorsod így?
Mondd hány nő kell hogy végre belásd azt,
Hogy a véred másnak nem hoz csak bajt, és kínt?