Családfa - FankaDeli перевод на немецкий

Családfa

Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz
Azt hittem, egyedül leszek majd
Agglegény Feri, kit a vére hajt
Aztán jöttél, én meg elhitettem veled
Hercegnő vagy, és én a herceged

Lehet hazudtam, de néha kell
Csak nem akkorát, ahogy tud az ember
Voltak könnycseppek, meg lesznek még
Voltak csókok is, remélem, lesznek még
Voltak szép napok, mégszebb éjszakák
Éreztem szerelmed, és főztöd illatát
Aztán, ahogy a férfiak szokták
Bármilyen jó, csúnyán eltolják

Én emlékszem, ahogy egy madárka
Odacsal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa

Nézd csak, egy csepp itt az életünkből
Minden mi lett a mi két kezünkből
Én a harctéren, te a bázison
Néha magamban éjszakám átsírom
Mit vettem el, és helyette mit adtam
Mennyi valósat folyton vitattam
Mennyi fájdalom ér el egy nőt
Istenem, segíts még, adj levegőt

Bírnom kell még, még nem fáradhatok
Néha úgy érzem ennyi, mindent feladok
Aztán a szemedben látok egy kék tavat
És minden félelmem azonnal elapad
Minden porcikám szégyelli magát
Hogy miért nem teszi apa a dolgát
Hogy miért nem láttam, hogy ez miről szól
Mert a pillanat, isteni ragasztó

Én emlékszem, ahogy egy madárka
Odacsal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa

Köszönök mindent, amit egy férfi megköszönhet
Jellemed pajzsom, mosolyod öltöztet
Sajnálok mindent, mit a férfi sajnálhat
Tőled tanultam, hogy mi az alázat
Tőled tanultam, hogy mi a kitartás
Egy sötét felhőben, ne rögtön vihart láss
Szürke napokból szivárványt gyúrtál
És mégis miattam annyiszor bújtál

El a világ elől, ahol nem láthat senki
Hogy tudom ezt én jóvátenni
Hogy tudom szolgálni még a világot
Hogy tudom ellesni, ahogy csinálod
Anya a kertben, szakács a konyhában
Társ az életben, 'tss', mi az ágyban
Ez vagy te, vagyis mi
Így tanultam meg igazán szeretni

Én emlékszem, ahogy egy madárka
Odacsal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa

Én emlékszem, ahogy egy madárka
Odacsal téged, Feri vállára
Onnan ugrottál le a karjába
Így nőtt kertünkbe, óriás családfa

Stammbaum

Jedes Wort kann scharfe Munition sein
Oder stattdessen eher Mull und Verband
Überlege immer, wonach du greifst
Die Jahre vergehen, wenn du über zwanzig bist
Ich dachte, ich würde alleine sein
Junggeselle Feri, den sein Blut antreibt
Dann kamst du, und ich ließ dich glauben
Du bist eine Prinzessin, und ich bin dein Prinz

Vielleicht habe ich gelogen, aber manchmal muss man
Nur nicht so groß, wie man es kann
Es gab Tränen, und es wird noch mehr geben
Es gab Küsse, ich hoffe, es wird noch mehr geben
Es gab schöne Tage, noch schönere Nächte
Ich spürte deine Liebe und den Duft deiner Küche
Dann, wie Männer es oft tun
Egal wie gut, sie vermasseln es

Ich erinnere mich, wie ein kleiner Vogel
Dich auf Feris Schulter lockte
Von dort sprangst du in seine Arme
So wuchs in unserem Garten ein riesiger Stammbaum

Sieh nur, ein Tropfen aus unserem Leben
Alles, was aus unseren beiden Händen wurde
Ich auf dem Schlachtfeld, du in der Basis
Manchmal weine ich nachts alleine
Was ich genommen habe, und was ich stattdessen gegeben habe
Wie viel Wahres ich ständig bestritten habe
Wie viel Schmerz eine Frau erträgt
Mein Gott, hilf mir noch, gib mir Luft

Ich muss durchhalten, ich darf noch nicht müde werden
Manchmal fühle ich mich so, als würde ich alles aufgeben
Dann sehe ich in deinen Augen einen blauen See
Und all meine Ängste verschwinden sofort
Jeder Teil meines Körpers schämt sich
Dafür, dass Papa seine Pflicht nicht erfüllt
Dass ich nicht gesehen habe, worum es geht
Denn der Moment ist göttlicher Klebstoff

Ich erinnere mich, wie ein kleiner Vogel
Dich auf Feris Schulter lockte
Von dort sprangst du in seine Arme
So wuchs in unserem Garten ein riesiger Stammbaum

Ich danke dir für alles, was ein Mann danken kann
Dein Charakter ist mein Schild, dein Lächeln kleidet mich
Ich bereue alles, was ein Mann bereuen kann
Von dir habe ich gelernt, was Demut ist
Von dir habe ich gelernt, was Ausdauer ist
In einer dunklen Wolke nicht gleich einen Sturm zu sehen
Aus grauen Tagen hast du Regenbögen geformt
Und doch hast du dich so oft meinetwegen versteckt

Vor der Welt, wo dich niemand sehen kann
Wie kann ich das wiedergutmachen
Wie kann ich der Welt noch dienen
Wie kann ich lernen, wie du es machst
Mutter im Garten, Köchin in der Küche
Partnerin im Leben, 'psst', was im Bett
Das bist du, oder besser gesagt, wir
So habe ich gelernt, wirklich zu lieben

Ich erinnere mich, wie ein kleiner Vogel
Dich auf Feris Schulter lockte
Von dort sprangst du in seine Arme
So wuchs in unserem Garten ein riesiger Stammbaum

Ich erinnere mich, wie ein kleiner Vogel
Dich auf Feris Schulter lockte
Von dort sprangst du in seine Arme
So wuchs in unserem Garten ein riesiger Stammbaum